Vannak dolgok amikre nagyon tudunk várni! Várjuk a nyaralás napjait, a diákok a szüneteket, a dolgozók a szabadnapokat. Sietünk, siettetjük a napjainkat, várjuk a születésnapunkat, az ünnepeket, és még sorolhatnám… Várjuk-e ugyanezzel a lendülettel Krisztust?
„Várj reám, én megjövök, hogyha vársz nagyon” – szól Szimonov verse dalban is meghatóan Darvas Iván hangján. Hűségre, kitartásra, reményre hangol háború idején: hazajön a kedves, ha erősen hiszed, nagyon várod. Ez a reménykedő várakozás.
És mi hogyan viselkedünk a kereszt árnyékában?
Bár a böjtölés látszólag csak egy testi cselekedet, a lelkünkre is nagy hatással van.
Csendes éj, szentséges éj? Valóban?
Vannak dolgok amikre nagyon tudunk várni! Várjuk a nyaralás napjait, a diákok a szüneteket, a dolgozók a szabadnapokat. Sietünk, siettetjük a napjainkat, várjuk a születésnapunkat, az ünnepeket, és még sorolhatnám… Várjuk-e ugyanezzel a lendülettel Krisztust? 
„Te hogyan várakozol? Mivel töltöd a várakozás idejét?” – kérdezte lelkipásztorunk Advent első vasárnapján az igehirdetésében. 
„Várj reám, én megjövök, hogyha vársz nagyon” – szól Szimonov verse dalban is meghatóan Darvas Iván hangján. Hűségre, kitartásra, reményre hangol háború idején: hazajön a kedves, ha erősen hiszed, nagyon várod. Ez a reménykedő várakozás.
