Bernhardt Gyula 1928-2019

2019. január 14-én emberi szemmel nézve igazán szomorú hír érkezett: hajnalban Berhnardt Gyula testvérünk az Úrhoz költözött. Testvérünkkel gyülekezetünk utolsó azon meghatározó tagja távozott közülünk, aki részt vett 1934 augusztásban az imaházunk megnyitóján, amely időpontot tekintjük az Agapé Pünkösdi Gyülekezet születésnapjának. 

   Kapcsolódó dokumentumok:
1984 őszén frissen bemerítkezettként feszengtem a padban, a gyülekezet megalakulásának 50. évfordulóját ünnepeltük. Az ünnepi alkalom egyik sokat szereplő résztvevője az idős Horváth József volt, aki - akkor úgy láttam, hallottam - fátyolos szemmel és el-elcsukló hanggal szavalt alapvetően gyenge verseket, és énekelt, bár a csalfa hangok nem egyszer cserbenhagyták őt. 22 éves voltam. Sokkal inkább járt az eszem a jövőn, a nősülésen, mintsem a régmúlt dolgokon. Azt meg különösen nem értettem, mitől olyan "nagy szám" Józsi bácsi, hogy ekkora tisztesség veszi körül.
 
Aztán a Jóisten úgy rendelte, hogy 2009-ben a gyülekezet 75 éves megemlékezés-sorozatának én voltam a hoppmestere. Igyekeztem minden elérhető forrást átnézni, lelkesen forgattam és másoltam az Apostoli Hit újság Aréna úti gyülekezetet érintő híreit, a tagok írásait, többszáz fotót digitalizáltam, jópár videós életút interjút készítettem. Két és félévtized után, a források megismerésével ekkor vált világossá, mit is jelentett Horváth József és a generációja a gyülekezetnek, szolgálatuk a Krisztus-követésben.
 
A fényképek túlnyomó többségéhez Bernhardt Gyulán keresztül jutottam hozzá. Évtizedeken át fotózott Gyula, fáradhatatlanul gyűjtötte a dokumentumokat a gyülekezetről, aztán amikor eljött az idő, digitalizálta azokat. Azt, hogy most „van képünk” a gyülekezetről nagyban neki köszönhetjük. Mert a családja, a szolgálat, a gyülekezet kitöltötte az életét. A gyűjtemény gondozása – túl az értelmes elfoglaltságon, hobbin – kicsit a hit és a gyülekezet megőrzését is jelentette számára. Vele beszélgetve értettem meg, hogy a helyén kezelt múlt élő hagyománnyá válhat. 
 
Mennyit köszönhetünk az elődöknek! Azt, hogy megőrizve a hitet ez a gyülekezet, amit most már Agapé Pünkösdi Gyülekezetnek hívunk, létezik, virágzik, reményeink és hitünk szerint a Krisztust szolgálja és hirdeti az evangéliumot. Most, amikor tisztességet teszünk Bernhardt Gyula előtt, kicsit egy generációtól is búcsúzunk. Azoktól, akik személyesen ismerték a magyar pünkösdi mozgalom hithőseit. Ők voltak a „második nemzedék”, akik éltették és táplálták a fellobbanó pünkösdi tüzet, nem hagyták ellobbanni a legnehezebb időkben sem, és örökül hagyták az utánuk jövőknek. Szentek voltak, ha nem is feltétlenül hiba nélkül valók. A vállukon állunk. Most az én nemzedékem az őrző, és igyekszünk méltók lenni az elődökhöz; futásunkat elvégezni, a hitet megtartani és a stafétabotot épségben és nem késlekedve továbbadni.
 
A 75 éves évforduló eseményeit megnyitó beszédemet úgy zártam, hogy a jubileumot Gyula bácsi unokája, Eszter szervezi majd. Vagy ő, vagy más, de ha az Úr addig nem jön vissza, hiszem, hogy lesz ilyen alkalom. Köszönjük Bernhardt Gyula és Anci néni, köszönjük mindannyiotoknak, akik előttünk jártatok!
 
Dénes Ferenc
2019-01-18

 

 
Kategóriák: