Tél vagy tavasz, kell egy csapat

Kadarkút, karácsony - egyik kedvenc témánk, és vállalt feladatunk hosszú évek óta testvéreimmel,” a csapattal.” Az idén nem látogattunk oda karácsonykor, hűtőre gyűjtöttünk, szükség volt rá az újjáépült kastélyban. Eredményes volt a gyűjtés így is, évek óta örömmel tapasztaljuk, hogy lelkesek, bőkezűek a testvérek, pártolják ezt a jó ügyet. Az egyik nyugdíjasunk segélye teljes összegét beletette a kissé kopottas KADARKÚT feliratú borítékba. 
Valahogy, mégis hiányérzetem van: nem volt cipekedés, vásárlás, nagy csomagolás, pakolás, aztán találkozás újra: öröm a régi és új arcokon. Hiányzik a csapat, a közös munka izgalma és öröme, a találkozás, az emberi közelség. Olvasgatom hát az utóbbi egy-két év karácsonyi élményeiről írt mondataimat, átélni vélem néhány mozzanatát azoknak a napoknak, a kellemes, itt-ott humoros pillanatokat. Itt van mindjárt a látszatra bátor fogadkozás:„ DACÁRA A HAVAS ÚTNAK? NEKIVÁGUNK KADARKÚTNAK.” Igazság szerint mindig féltünk a hótól, kemény tud lenni az utazás Somogyban, decemberben. Volt, amikor hókotró ment előttünk, úgy jutottunk el a kastélyig.     
De hát a gyűjtést és a munkát új reményekkel, jó hangulattal kell elkezdeni, egyébként is, az ügy iránti szeretetünk elűzi a félelmet. És összeáll a csapat újra: járjuk a boltokat ERZSIVEL, cipekedünk, húzzuk a kocsit, ha nem bírjuk, segítségért kiabálunk, alkudozunk a piacokon, számoljuk a pénzünket, jut-e még zoknira, zsebkendőre, egy kis karamellára, azt szeretik az öregek. Az alapdolgokkal kezdünk mindig: hatvanas meg kilencvenes tételekben: gyümölcskonzerv, tusfürdő, testápoló – hatvan darab konzerv kutya nehéz tud lenni. De ott van a csapat! És a fiatal erő, ENIKŐ, a drága szemfüles Enikő segít, tudja, hol, mikor van akció, és húzza a kocsit, csomagol, kötöz, ha teheti, jön is velünk. Biztonság kedvéért ráírja hátul a kincseket rejtő dobozokra: NE KÓSTOLD MEG! Vajon kinek címezte?
LOVAS ÁGI  egész éjjel készítette a gyönyörű igés lapokat, a VASÁRNAPI ISKOLÁS GYEREKEKÉ  is nagyon szép volt a másik évben. Itt-ott keverem már az éveket, élményeket? Az biztos, hogy  LOVAS  JANI, HORVÁTH  JÁNOS és TÜNDI mindig ott volt a csomagolásnál, HÚVÉ ATTILA remekül tud kocsira rakódni, de nem mindig vigyáz a derekára. ICA néni lelkesen jön, énekünk zeng a buszon.
A környezetünkben is sok jó ember segít bennünket, a boltokban, piacon előre köszönnek, elnézést kérnek, ha valamiből nincs kellő mennyiségű áru éppen. Egy kis ajándékot még tesznek a csomagra – vigyék el ezt is... Néha nyáron is ilyen kérdést kapok a Bosnyák téri piacon:  - Hogy vannak az öregek?
Csoda-e ezek után, hogy mi is kíváncsiak vagyunk rá, milyen az élet újjáépült kastélyban? Hogy újra örömöt szeretnénk vinni és hozni? Tervezzük, hogy összeáll a csapat újra, új erővel, lendülettel, tavaszi vidámsággal készülünk, reményeink szerint indulunk majd új jelszóval: FÉNYESEDIK MÁRCIUS, KADARKÚTRA MEGY A BUSZ.

Koncz SándornéKoncz Teréz
2016-01-14

 

 
 
Kategóriák: