Lukács 5:27-32
Lk5:27-32
Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: »Kövess engem!« Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt. Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz. A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: »Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?« Jézus ezt felelte nekik: »Az egészségeseknek nincs szükségük orvos¬ra, csak azoknak, akik rosszul vannak. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek.«
1. Kövess engem!
• Csak két szó. Isten nem erőszakoskodik. Aki kell, meghallja és engedelmeskedik.
Lk19:5b-6: „: »Zákeus, siess, szállj alá, mert a te házadban kell ma megszállnom.« Zákeus sietve leszállott és örömmel fogadta be.”
Jel3:20: „Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.”
• Illés is csak egy jelzést adott.
1Kir19:19: „Elment onnan és találta Elizeust, Sáfát fiát; az éppen szántott, tizenkét pár ökör volt előtte és ő maga a tizenkettedikkel. Átment hozzá Illés és rája vetette a köpenyét.”
2. Azonnal fölkelt és követte
• Illés sem erőltette.
1Kir19:20-21: „Erre elhagyta az ökröket, Illés után futott és mondta: hadd csókolom meg, kérlek, atyámat és anyámat, és majd megyek utánad! Mondta neki: Menj, térj vissza, mert mit tettem neked? Elment tőle, vette az egy pár ökröt, levágta azt és az ökrök szerszámain megfőzte húsukat, adott a népnek és ettek. Erre fölkelt, ment Illés után és szolgája lett.”
• Van, akit hív Isten, meghallja, de nem engedelmeskedik.
Lk9:61.62: „Megint más szólott: »Követni foglak uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút mondjak az otthoniaknak.« Jézus ezt felelte: »Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátratekint.«”
3. Mindent elhagyott
• Meglátta a jobb jövőt.
Fil3:14: „Azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, azután ami előttem van, kinyújtom kezemet s célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az Isten a Krisztus Jézusban oda felhívott.”
• Nem lehet félszívvel szolgálni Istent, nem tarthatjuk meg a régi életünk darabkáit (mammon).
• Nem vehetünk könnyes búcsút a régi bűneinktől → megtértünk egyáltalán?
Mt8:19-22: „Ott hozzálépett egy írástudó és megszólította: »Tanító, követni foglak téged bárhová mégy is.« De Jézus ezt felelte neki: »A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét.« Egy másik tanítvány így szólt hozzá: »Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb s eltemessem apámat«, Jézus azonban ezt felelte: »Kövess engem s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!«”
4. A tanítványoknál reklamáltak
• Nem merték Jézustól kérdezni vagy nem voltak annyira egyenesek.
• Mégis Jézus válaszol.
• Mi meg merjük személyesen, szeretettel mondani másoknak a kételyeinket?
5. Ki igaz Isten előtt?
Jób25:4, 4:18: „Miképpen is lehet igaz Istennel szemben a halandó, s hogy lehet tiszta asszony szülöttje?” „Íme az ő szolgáiban sem bízhat és az ő angyalaiban is talál hibát.”
1Móz15:6, Róm4:3, Gal3:6, Jak2:23: „És ő hitt az Örökkévalóban és Isten betudta azt neki igazságul.”
• Ajándék!
6. Jézus a vétkezőket hívja
• Minket is hív!
Jel3:17: „Mivel azt mondod: gazdag vagyok, gazdaggá lettem, semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen.«”
• Mi hívunk?
