Lukács 2:8-17

Lk2:8-17
Azokban a napokban történt, hogy a felséges Cézár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet írják össze. Ez az összeírás volt az első, és Küréniosz szíriai helytartósága idején történt. Az összeírás végett mindenki úton volt, ki-ki a saját városa felé. Galileából, Názáret városából József is fölment Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és atyafiságából származott, ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt, és terhes volt. Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett. Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük. Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat. Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk, de az angyal ezt mondta nékik: »Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz: Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr. Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve.« Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok íly szóval magasztalták az Istent: »A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!« Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: »Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk.« Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is. Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak. Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtették azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik. Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat. A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották.

1. Dávid városa
• Jeruzsálem
• Názáreti Jézus

2. Ne féljetek
2Tim1:7: „mert Isten nem félelem szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és józanságnak szellemét.”

3. Kis jel
• Hányszor és hogyan kell Istennek szólnia, hogy hallgassunk rá?
• Péter: csúszómászók - 3x nem → Kornéliusz - igen (ApCsel10:9-20) „Kelj fel hát, menj alá és utazzál el velük kételkedés nélkül, mert én küldöttem őket!«”

4. Megismerték
• Nem csak hallották, hanem elindultak, megtalálták és fel is ismerték.

5. Megőrizte, szívében forgatta
• Elfelejtjük-e pár óra múlva az igehirdetést, Isten üzenetét számunkra, vagy hagyjuk, hogy beérjen a szívünkben?