Lukács 24:50-53, ApCsel 1:1-12
Lk24:50-53-ApCsel1:12
Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket. Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük. Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe, és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak.
Első elbeszélésemet mind a felől írtam, óh Teofilosz, amit Jézus kezdetben tett és tanított addig a napig, amelyen az égbe felvétetett. Ezt megelőzően a Szent Szellemen át parancsot adott az apostoloknak, akiket magának kiválasztott. Azután hogy szenvedett, sok bizonysággal állott élve az apostolok elé, úgyhogy azok negyven napon át láthatták őt, és ezalatt az Isten királyságáról szólt hozzájuk. Mialatt együtt volt velük, megparancsolta nekik, hogy Jeruzsálemből ne távozzanak el, hanem várják meg az Atya ígéretét, »melyet hallottatok tőlem. Mert János vízbe merített, ti ellenben nem sok nap múltán Szent Szellemben fogtok bemerülni.« Akik a parancsra egybegyűltek, megkérdezték őt: »Uram, a mai időben állítod-e helyre Izráelnek a királyságot?« Jézus ezt felelte nekik: »Az időtartamokat és időpontokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett, nem a ti dolgotok tudni, hanem azáltal, hogy a Szent Szellem rátok száll, hatalmat fogtok kapni s mind Jeruzsálemben, mind Júdeában és Szamáriában el egész a föld széléig tanúim lesztek.« Ahogy ezeket elmondta, szemük láttára felemelkedett, azután felhő vette hátára s elszakította szemüktől. De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, fehér ruhában hirtelen két angyal állott eléjük és megszólította őket: »Galileai férfiak, miért álltok itt s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok.« Ekkor az Olajfák-kertjének nevezett hegyről, mely Jeruzsálemtől szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe.
0. Azután
• Mi után? 40 napig volt még a tanítványokkal a feltámadás után (ApCsel1:3).
1. Jézus áldása
• Vajon mi lehetett ez az áldás, ami után ilyen örömmel tértek vissza?
• Vagy annak örültek, hogy Jézus tanúi lesznek? Vagy a Szellem ígéretének?
5Móz16:17: „Kiki (adjon) az ő keze ajándéka szerint, az Örökkévaló, a te Istened áldása szerint, melyet adott neked.”
• Mije van Jézusnak? „Nekem adott át mindent az én Atyám.” (Mt11:27a, Lk10:22a) Ezt adja tovább; önmagát.
• „Én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!” (Mt28:20b) A legnagyobb ígéret és ajándék.
• A korszak vége után mi leszünk mindig az Úrral (1Thessz4:17)
2. Útravaló
• De feladatot is kaptak: „a Szent Szellemen át parancsot adott az apostoloknak” (ApCsel1:2) Mi volt ez a parancs?
Mt28:19-20: „Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, s arra tanítva őket, hogy őrizzetek meg mindent, amit nektek parancsoltam.”
• Nekünk is ez ma a feladatunk. Mert mi is megkaptuk azt a bizonyságot, amit az apostolok:
Mt28:19-20: „sok bizonysággal állott élve az apostolok elé” (↔Jn20:29)
1Jn1:1-3a: „Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből, (...) szóval, ami szemünk előtt áll és fülünkbe hangzik, azt hirdetjük nektek is”
3. Maradás - indulás
• Maradjatok Jeruzsálemben (Lk24:49b) – de azután induljatok! (Mt28:19a)
• Jeruzsálem, Júdea, Szamária, a föld széle
• Magunktól nem tudjuk (vagy rosszul tudjuk) mikor kell menni, mikor kell maradni.
Jn3:8: „A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született.”
• Az még mindig jobb, amikor magunktól menni akarunk és Istennek kell megfékeznie, mint hogy mindig arra várjunk, hogy „pontban kilenc óra négy perckor becsönget az ajtónkon egy japán admirális egyenruhába öltözött törpe” (Adrian Plass)
ApCsel16:6-7: „Azután Frígiát és a Galata vidékét járták be, minthogy a Szent Szellem eltiltotta őket attól, hogy Ázsiában szólják az igét. Elmentek Mizia mellett, és megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézusnak szelleme nem engedte őket.”
4. Mindig a Templomban
• Az Evangélium ezzel indult: ketten várták a Templomban a nyolcnapos Jézust és áldották Istent.
• Itt tizenegyen búcsúztatják, de ma már egy megszámlálhatatlan sokaság várja vissza.
• A Templom az a hely az ÓSZ-ben, ahol mindig jelen van Isten dicsősége, az ún. Sekina.
• Sekina vagy S’chíná; a SKN gyökből (lakik, letelepszik, tartózkodik vhol) származó nőnemű(!) főnév
• Ma már nem a kő-Templomban, hanem a hús-templomban van jelen Isten.
