Lukács 24:25-35

Lk24:25-35
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: »Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak. Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?« Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van. Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni. De erővel kényszerítenék őt.« Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.« Erre bement, hogy náluk maradjon. Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra. Ekkor így szóltak egymáshoz: »Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?« Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták. Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak (erről csak Lk beszél!). Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

1. Mózesnél, Prófétáknál, Iratokban
• A zsidó Biblia (=ÓSZ) hagyományos felosztása (a Szentiratok-ra gyakran „Zsoltárok”-ként hivatkoznak)
• Ez mind Jézusról beszél (Síló, vesszőszál, csemete, A próféta, az Örökkévaló útjának kezdete, Énós Fia)
• De ők egymással beszélgettek a történtekről (Lk24:15) („Azt reméltük...”)
• Rest szívűek, értelmetlenek – tudatosan kell elhinni az ígéreteket, mert hisszük, hogy Isten Igéje igaz.
• (1) Isten ad hitet → (2) én cselekedetekben gyakorlom ezt → (3) Isten ad hitet még nagyobb dolgokra → vissza (2)-re
• Olvassák, de nem hiszik. Sőt, Jézus maga mondta (háromszor is), hogy meg fog halni és fel fog támadni.
• Krisztusnak szenvednie KELLETT. Tudták, de nem hitték.
• Jn11:23-24: „Feltámad a testvéred.” Igen, „tudom, a feltámadáskor az utolsó napon”

2. Vendégszeretet
• Mintha tovább akarna menni – de behívták.
• A vendégszeretet, az alap, megvan.
Ez16:49-50: „Íme, ez volt Szodoma nővérednek bűne: gőgösség; kenyérnek bősége és nyugodt jólét jutott neki és leányainak, de szegénynek és szűkölködőnek kezét nem támogatta. És felfuvalkodtak és utálatosságot követtek el előttem, tehát eltávolítottam őket, amint láttam.”

3. Közösség
• Asztalhoz dőlt, megfogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta
• „Megúrvacsoráztatja” őket – közösség.
• „Áldott légy Örökkévaló Istenünk, világ királya, aki előhozza a földből a kenyeret.”
• Jézus a Mennyből alászállt kenyér (Jn6:41), nem a Földből, hanem fentről való.
• Ekkor nyílt meg a szemük, amikor a mennyeiből „ettek”.
• Eltűnt = dicsőséges test (ahogy bement a zárt ajtón is)
1Móz28:12b: „Isten angyalai föl és alá járnak rajta.”
• Emmaus Jeruzsálemtől 60 sztadionra = 11 km-re van (Lk24:13). Ezt tették meg egy órán belül
• Égett a szívük, amikor megnyitotta az Írásokat; még nem tudták, valójában ki ő, de jó volt vele lenni (közösség)
Lk22:45: „Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.”
• Ádámkó Illés vasárnap: „Isten unalmas...” – ha nincs vele közösségünk!
• De ha van közösség, akkor kapunk új kijelentést, ismeretet tőle/róla;
• akkor van erőnk több mint 11 km/h-val visszamenni Jeruzsálembe.
• Akkor az ember nem alszik el, nem gondolkodik azon, megteszi-e, amit kell, hanem megy és csinálja.
Jel2:2-3(Es): „Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket. Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele.”