Lukács 23:44-49
Lk23:44-49 (A sötétség három órája)
Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott. Majd középen kettéhasadt a templom függönye. Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: »Atyám a te kezedbe teszem le szellememet.« S amikor ezt mondta kilehelte szellemét. Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: »Ez az ember valóban igazságos volt.« A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg. Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.
1. A Templom függönye
Mt27:51-53: „Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak, a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott. Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek.”
• Föntről lefelé = nem ember tépte el
• Jézus halálakor támadtak fel → halandó testben → később újra meghaltak (X)
Kol1:18b: „ő a kezdet, a halottak közül az elsőszülött, hogy mindenben ő járjon elől”
• Jézus feltámadásakor → megdicsőült testben
2. Jézus hét „szava” a kereszten
1. Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. (Lk23:34) - Megbocsátás
2. Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban. (Lk23:43) - Üdvösség
3. Nézd, ő lesz a fiad! Nézd, ő lesz az anyád! (Jn19:26-27) - Közösség
4. Istenem, Istenem, miért hagytál el? (Mt27:46, Mk15:34) - Elhagyatottság
5. Szomjazom. (Jn19:28) - Szorongás
6. Elvégeztetett! (Jn19:30) - Győzelem
7. Atyám a te kezedbe teszem le szellememet. (Lk23:46) - Újraegyesülés
• Jézus a sötétség elején, 4. mondatakor azonosult teljesen a bűnös emberiséggel, akiktől Isten elfordult; ekkor, életében először, őt is elhagyja = szellemi halál → felkiált (||Édenben a bűnesetkor az ember szellemében meghalt)
Zsolt22:2-6: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai? Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás. Pedig te szent vagy, lakozol Izraél dicsérő dalai közt; te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.”
• Illés héberül Elijahu (Istenem JHV) / Elija (Istenem JH) / Éli (Istenem) „Az Örökkévaló az én Istenem”. Éliás
• Úgy érzi, „elhagytál”; de mégis kifejezi a bizalmát benne, még a „halál árnyékának völgyében” is:
Zsolt22:10-13: Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin; te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy. Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít. Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái bekerítettek engem
Zsolt22:16: „Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.”
3. Ima a szabadításért
• A 7. mondatban visszatér az „Atyám” megszólítás – helyreállt a közösség, megtörtént a megváltás.
Zsolt22:20-22: Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess! Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától egyetlenemet. Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!”
• Örökkévaló, JHVH, a személyes Isten, a személyes Megváltó, személyes megmentő.
Zsolt31:6: „Kezedre bízom szellememet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!” (vagy: igazság Istene – Él emet)
• Az édenbeli elhagyás (||4. mondat) utáni visszafogadás, a szellemi feltámadás.
• DE szükséges, hogy az örökhagyó meghaljon (Zsid9:15-17).
• Azonban az így már benne levő isteni élet miatt szükségszerű a feltámadás megdicsőült testben (Jézus + a benne hívők).
4. A római százados
• Pilátus és a lator után ő is kinyilvánítja, hogy Jézus igaz ember volt.
• A nem-test-szerint-izraelita (gój) dicsőíti Istent, Ábrahám Izsák és Jákób Istenét.
Ézs55:4-5: „Lám, népek tanújává tettem őt, fejedelemmé és népek parancsolójává. Lám, nemzetet (gój), melyet nem ismersz, hívni fogsz és nemzet (gój), mely téged nem ismer, hozzád fog sietni, az Örökkévaló, a te Istened kedvéért és Izrael szentéért, mert megdicsőített téged.”
