Lukács 23:34-38

Lk23:34-38 (A szidalmazás három órája)
»Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.« Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk. A nép pedig ott állt és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott.« Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat.« Felirat is volt felette: »Ő a zsidók királya.«

1. názáreti Jézus és ő a zsidók királya
Jn19:19-20: „Pilátus feliratot is írt és azt a keresztre helyezték: – »Názáreti Jézus, a Zsidók Királya« –, volt a felirat. Ezt a feliratot sok zsidó olvasta, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, római nyelven és hellénül volt írva.”

Jézus – Jesua                         י שוע
a názáreti – haNocri              ה נוצרי
és királya – υMelech               ו מלך
a zsidóknak – haJehudim    ה יהודים

יהוה
JHVH, a szent, kimondhatatlan négybetűs istennév
»Örökkévaló«

• Isten ott függ a kereszten.
• Mi a reakció a felismerésre?
• Vegyük/vetessük le onnan és imádjuk? Nem.
• Cseréltessük le a feliratot!
Jn19:21-22: „A zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: »Ne írd azt, hogy a zsidók királya, hanem, hogy ő mondotta, hogy a zsidók királya vagyok.« De Pilátus ezt felelte: »Amit megírtam, megírtam.«”
• Pilátus itt már karakán – ha már rávették, hogy megfeszítse, úgy teszi, ahogy akarja, ne dirigáljanak.

2. Belerúgni a „földön fekvőbe”
• A nép csak áll és nézegelődik, de az elöljárók gúnyolódnak.
• Segíts magadon (X) ↔ „Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!” (Zsolt22:20)
• Még a Felkent, a kiválasztott, azaz a Krisztus IS az Atya Istentől várta a megoldást, ő ugyanis akkor ott mint a Gyarló ember Fia (Énós Fia) függött a kereszten.
• Az embert csak Isten tudja megmenteni, megváltani, önmagát nem tudja.

3. A bűnbocsánat indoka
• Péter evangélizációs összejövetele a Salamon tornácában:
ApCsel3:15-19: „az élet Elkezdőjét pedig megöltétek, ellenben Isten őt a halottak közül feltámasztotta (...) Most hát, testvéreim tudom, hogy ti is, valamint fejedelmeitek is értelmetlenségből cselekedtetek (...) Térjetek hát más felismerésre és forduljatok meg, hogy vétkeiteket kitörölhesse,”
• Pál prédikációja az Areioszpagoszon:
ApCsel17:30: „Az értelmetlenségben eltöltött időket tehát elnézve most azt parancsolja az Isten az embereknek, hogy mindenütt mindannyian térjenek új felismerésre”
• A tudatos bűnt már nem nézi el?
• Ellenkezőleg! De azt kérni kell.
• Isten országában a törvény nem ismerete mentesít a büntetés alól – ha a társadalmi normáknak megfelelt (Róm2:12-16).
• Azaz egy többnejűséget elfogadó társadalomban a második feleséget Isten nem bünteti házasságtörésként.
• Azonban az Isten Törvényének, igazságának megismerése után nincs ez a mentesség.
• Onnantól kezdve lép érvénybe a tudatos bűnre reagáló tudatos, szívből való megtérés és tudatos bűnbocsánat-kérés.

4. Néhány beteljesedő prófécia

Lk23:35-37: „A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott.« Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat.«”
Mt27:43: „Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.«”
Zsolt22:7-9,14-15: „De én féreg vagyok és nem férfi, emberek csúfja a népnek megvetettje. Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak. Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.” „fölnyitották reám szájukat, akár széttépő és ordító oroszlán. Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.”

Mt27:36: „azután leültek, és ott őrizték.”
Zsolt22:17-18: „Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon; megszámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.”

Lk23:34b: „Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.”
Mt27:35: „Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,”
Jn19:23-24: „Mikor a katonák Jézust megfeszítették, fogták ruháit és négy részre osztották, mindenik katonának egy rész jutott. A köntös felől, mely varrásnélküli volt, a felső résztől kezdve az egész egyből volt szőve, – megbeszélést folytattak egymással: »Ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot, kié legyen, hogy ez az írás beteljesedjék: Ruhámat széjjelosztották, köntösömre sorsot vetettek.« Ezt tették a katonák.”
Zsolt22:19: „Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.”

Jn19:28-29: „Ezután Jézus, minthogy látta, hogy már minden elvégeztetett arra, hogy az írás beteljesedjék, így szólt: »Szomjazom.« Volt ott egy ecettel telt edény, egy ecettel telt szivacsot izsópra helyezve a szájához vittek”
Lk23:36, Mt27:34,48: „epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.” „Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.”
Zsolt69:22: „Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem ecetet.”