Lukács 23:1-7
Lk23:1-7
Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz. Ott vádolni kezdték: »Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király. Pilátus megkérdezte őt: »Te a zsidók királya vagy?« »– Te mondod.« – felelte neki. Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: »Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra.« De azok annál inkább erősítették: »Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig.« Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e, és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
1. Elvezették Pilátushoz
• Megvolt a vallási, politikai (valláspolitikai?) döntés Jézus megöléséről, de a végrehajtásához nem volt joguk.
• Elvitték egy olyanhoz, akinek volt hozzá joga, bár semmi köze nem volt az ügyhöz. Csináltak.
• Így lett az istenkáromló eretnekből köztörvényes bűnöző. Úgy ítéltetik el, ahogy tudják.
• A három vallási tárgyalás után ez az első a három világi közül.
2. Vesszenek a Nyúl Bélák!
• Az egész sokaság, akik virágvasárnapon, öt napja még azt kiabálták, hogy
Lk19:38: „»Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király – szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség.«”
• Akkor ők nevezték királynak, most azzal vádolják, hogy ezt mondta volna magáról (ami nem igaz).
• „Tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek” ↔ „adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek” (Lk22:21)
• „Félrevezeti az egész népet” ↔ „könnyebb a mennynek és földnek elmúlnia, mint a törvényből egy vesszőcskének kiesnie.” (Lk16:17)
• Azzal vádolják, aminek az ellenkezőjét hirdette.
• A nem hívők sokszor mondják, hogy az ÓSZ Istene kegyetlen (népirtások, stb.).
• Ellenkezőleg. Hosszútűrő. Csak a régóta bűnben élő, sokszor figyelmeztetett fölött tart ítéletet.
1Móz15:16: „És a negyedik nemzedék tér majd vissza ide, mert nem telik be az Emóri vétke addig.”
3. Elveszem, amire felhatalmazást kaptam, vagy akkor is Istenre várok?
• Jézus objektíve király, Dávid Fia volt már Pilátus előtt is; de ő sosem nevezte magát királynak a nép előtt, „csak” az Isten királyságát hirdette. (Illetve az apostolok előtt, szűk körben egyszer Lk22:30).
• Pilátusnak kijelenti, hogy király, de azt is, hogy az Ő királysága nem a látható világból való (Jn18:36), mire Pilátus a nép elé áll azzal, hogy Jézus nem bűnös.
• Pilátus ki akar bújni a döntés alól. Nem akarja vállalni a felelősséget.
• Egy hívőnek sosem kell kibújnia a döntés alól – a döntés mindig Istené.
• Úgy döntök a szabad akaratommal, hogy a mindentudó Isten döntsön helyettem és azt teszem meg.
ApCsel1:7: „Az időtartamokat és időpontokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett, nem a ti dolgotok tudni”
Jn10:18 ↔ Lk23:46: „...»Atyám a te kezedbe teszem le szellememet.«...”, ApCsel2:32, 5:30, Róm4:24, 8:11, 10:9, 1Kor6:14, 15:15, 2Kor4:14, Gal1:1, Ef1:20, 1Pt1:21
• Jézusnak sok mindenhez hatalma lett volna, hatalma lett volna elvenni az Isten királyságát, ami neki adatott, sőt ezt a felhatalmazást maga az Atya ADTA neki.
↕
• De nem magának szerezte a dicsőséget, hanem elvégezte a szolgálatot, amit vállalt (Ézs6) és megvárta, amíg az Atya ad neki valamit.
ApCsel16:6-7: „Azután Frígiát és a Galata vidékét járták be, minthogy a Szent Szellem eltiltotta őket attól, hogy Ázsiában szólják az igét. Elmentek Mizia mellett, és megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézusnak szelleme nem engedte őket.”
↕
Mk16:15b: „»Menjetek el az egész világba, s hirdessétek minden teremtménynek az örömhírt”
• Amikor látszólag mint ember hozunk döntést, akkor is Isten bennünk lakó Szellemének a döntését fogadjuk el.
• Isten vállalja a felelősséget, hogy miért pont azon az úton vezetett bennünket, amelyiken. Ő jobban tudja.
