Lukács 22:1-6
Lk22:1-6
Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek. A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől. A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak. Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre. Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki. Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.
1. Miért pont a kovásztalan kenyerek ünnepén (illetve a széderestén)?
• Jézus tiszta áldozata (||kovásztalan kenyér)
1Kor5:8: „Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.”
• Jézus alázata (||bárány)
Ézs53:7: „Szorongattatott, míg ő megalázta magát és nem nyitotta ki száját, mint a bárány, mely levágásra vitetik és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul; nem nyitotta ki száját.”
• Az év első ünnepe
2Móz12:2-3: „Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között. Szóljatok Izrael egész községéhez, mondván: E hónap tizedikén vegyen magának kiki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára.”
• Ezzel indul az ószövetségi ünnepek, mint előképek beteljesedése (Zsid8:2,5, 10:1):
1. Peszach (3Móz23:5) I.14. Krisztus áldozata
2. Kovásztalan kenyerek ünnepe (3Móz23:6-8) I.15-21. ApCsel2:31, 13:35-37
3. Első zsengék ünnepe (3Móz23:9-14) I.16.: feltámadás
4. Sávúót (3Móz23:15-22) I.16. + 50 nap: pünkösd
5. Jóm Terúá (Ros HaSáná) – a kürtölés ünnepe (3Móz23:23-25) VII.1.: elragadtatás
6. Jóm Kippúr ¬– engesztelőnap (3Móz23:26-32) VII.10.: Izráel megtérése / Jákób nyomorúsága
7. Szukkót – sátorok ünnepe (3Móz23:33-36a) VII.15-21.: Ezeréves Békeország
8. Sminí Aceret – „a gyülekezés nyolcadik napja” (3Móz23:36b Jn7:37) VII.22.: utolsó ítélet
2. Féltek
• A néptől – hogy nem lesz hatalmuk fölöttük; Istentől nem féltek a gyilkos terv miatt.
• Jézust nem akarták életben hagyni, de nyilvánosan sem akarták megölni árulás kellett
3. Bement a szívébe
• Júdás eddig sem volt ártatlan bárány (Jn6:70-71; 12:4-6, 13:29)
• Ez a végső kifutása a történetének; de innentől már talán nem is ura önmagának.
• Amit vet az ember, azt aratándja is. Az eddigiek előkészítették ezt.
• Lett volna megtérés?
Zsid12:16-17: „nehogy valaki paráznává vagy közönségessé ne váljék, mint Ézsau, aki egy ételért odaadta elsőszülöttségét. Hiszen tudjátok, hogy azután, mikor örökrészül el akarta venni az áldást, a próbán elvetették, mint próba nem állót, s többé alkalmat nem talált arra, hogy új felismerésre térjen, noha könnyek között, igen kereste azt.”
Mk14:21, Mt26:24-25: „»Az embernek Fia elmegy ugyan, ahogy róla írva van, de jaj annak az embernek, akivel az embernek Fiát elárultatják. Jobb volna annak, ha nem született volna.« Megszólalt Júdás is, aki őt elárulta: »Csak nem én vagyok az Mester?« Mire Jézus ezt mondta neki: »Te mondtad.«”
• Ilyet senki másról nem jelent ki Isten.
• Mégis valakinek el kellett árulni, mert meg volt prófétálva:
Zak11:12-13: „És szóltam hozzájok: Ha jónak tetszik szemeitekben, adjátok meg a béremet, ha pedig nem, hagyjátok abban. És lemérték béremet: harminc ezüstöt. És szólt hozzám az Örökkévaló: Dobd be a kincstárba azt a pompás drágaságot, mellyel drága voltam náluk. Vettem tehát a harminc ezüstöt és bedobtam azt az Örökkévaló házában a kincstárba.”
4. Megörültek
• Nem a főpapok keresték meg Júdást, mint a leggyengébb lácszemet, hanem fordítva; ez még súlyosbítja.
