Lukács 20:19-26

Lk20:19-26
Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy ezt a példázatot róluk mondotta. Szemmel tartották hát őt, és kémeket küldöttek mellé, kik magukat igazságosaknak tettették, hogy azok valamely szaván megfogják őt, hogy azután átadhassák a felsőbbségnek és a helytartó hatóságának. A kémek megkérdezték őt: »Tanító, tudjuk, hogy helyesen szólasz és tanítasz, hogy nem nézed senki személyét, hanem az Isten útját az igazság alapján tanítod. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem?« Jézus észrevette ravaszkodásukat, és ezt mondta nekik: »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« »A császáré« – felelték azok, mire ezt mondta nekik: »Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.« Nem volt rá erejük, hogy a nép előtt valamely szaván megfogják, ellenkezőleg, a felelete csodálatba ejtette és elhallgattatta őket.

1. Tettetés vagy őszinteség?
• Igazságosnak tettették magukat, úgy beszéltek, mintha egyet értenének Jézussal.
• Az ilyesmi gyorsan kiderül.
Jak3:2: „Mert mindannyian sokban botlunk. Az, aki szóban nem botlik, tökéletes férfi: képes egész testét is megzabolázni.” (ilyen az igaz ember, a caddik).

• Elmondják úgy a valóságot, hogy igazából az ellenkezőjét gondolják.
Ézs35:8: „És lesz ott ösvény meg út, szent útnak nevezik majd azt, nem járja tisztátalan, hanem az övék lesz; bolondok rá sem tévednek.”
5Móz11:22: „Mert ha megőrzitek mind a parancsolatot, melyet én nektek parancsolok, hogy megtegyétek, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, járjatok mind az ő útjain és ragaszkodjatok hozzá...”
2Móz33:13-15
• Hosszú felvezetés után egy rövid álkérdés.
• Jézus rögtön rákérdez, hogy minek kísértik (Károli).
• Nem tudásvágy vezette őket, mint a gazdag ifjút, hanem gonoszság.
• Ugyanaz a nyelvtani mondat teljesen ellentétes eredményt válthat ki, ha más indulattal mondjuk Isten fele.
• Hogy kérdezünk Istentől? Adjon nekünk igazat? Meg akarjuk fogni a saját bölcsességünkkel?

2. Két rossz válasz helyett egy harmadik
• Jézus kérdésre kérdéssel felel.
• Most már válaszolnak neki.
• Erre ő is válaszol, de az a válasz nem olyan, mint amilyet vártak.
• Az igazság nagyon sokszor nem a mi elképzeléseink szerint fekete vagy fehér, mert hiányos a tudásunk, ami alapján elgondoljuk, mi lenne a jó.
Ézs55:8-9: „Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, úgymond az Örökkévaló. Mert miként magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és gondolataim a ti gondolataitoknál.”
• A kémek szerint erre a kérdésre nem létezett jó válasz (a fejadó a legyőzött népek adója volt):
o NEM: kiadják a rómaiaknak, mint lázítót.
o IGEN: elismeri a császárhoz, a kiválasztott nép elnyomójához való lojalitását, a meghódítottság jogosságát.
• Többet mondott, mint hogy „igen”.

• „Mutassatok nekem egy dénárt!” – nem volt nála.
• Mi birtokoljuk a pénzt és Isten birtokol minket?
• Megadjuk-e a világnak, ami jár neki, mert az övé (az anyag) és Istennek, ami neki jár, mert az az övé (mi magunk)?

3. Nyíltan nem megy
• Csodálkoztak, elhallgattak.
Jób39:36-38: „S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta: Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet; egyet szóltam - nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.”
• A nép előtt nem volt erejük megfogni → éjjel, aljasan
Lk23:2: „Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek”