Lukács 20.1-8

Lk20:1-8
Egyik napon, amelyen a szenthelyen a népet tanította, s az örömhírt hirdette, történt, hogy hozzáléptek a főpapok és írástudók a vének társaságában és megkérdezték őt: »Mondd meg nekünk, miféle felhatalmazással cselekszed ezeket. Ki az, aki ezt a felhatalmazást adta?« »Én is kérdek valamit tőletek – felelte nekik Jézus. Mondjátok meg nekem, János bemerítése az égből volt-e, vagy emberektől való?« Azok maguk közt így fontolgattak: »Ha azt mondjuk, mennyből való, ezt fogja rá mondani: Miért nem adtatok hát hitelt neki? Ha meg azt mondjuk: Emberektől, az egész nép megkövez bennünket. Hisz meg vannak győződve afelől, hogy János próféta.« Azt felelték hát, hogy nem tudják, honnan való. »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy micsoda felhatalmazással cselekszem e dolgokat« – mondotta nekik Jézus.

1. Örömhírt hirdet
• Már Jézus is az evangéliumot hirdette.
• Mennyivel inkább kell nekünk, krisztusiaknak.

2. Kitől van felhatalmazásunk Istent hirdetni?
• A mi felhatalmazásunk mindig Jézustól származik (az övé pedig az Atyától, a mi Atyánktól).
• Ő pedig hatalmat adott nekünk hogy az ő munkáját végezzük:
Mt28:18-20

• Ezekre már jóval halála és feltámadása valamint a Szellem eljövetele előtt adott hatalmat tanítványainak.
Lk9:1: „...hatalmat és fennható¬ságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen...”
• Ha más az Örökkévaló Isten és Jézus nevében gyógyít, démonokat űz (Mt12:24-27) és Krisztus uralmát hirdeti (1Kor12:3), nincs jogunk kétségbe vonni a hitét.
Mk9:38-39: „»Tanító – mondta neki János –, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemet űz ki, de nem követ minket. Eltiltottuk neki, mivelhogy nem követ minket.« De Jézus ezt felelte: »Ne tiltsátok el, mert lehetetlen, hogy valaki az én nevemben úgy gyakoroljon isteni hatalmat, hogy utána nemsokára káromoljon engem.”

3. „Jótékony” hallgatás
• Nem nyilvánítottak véleményt Bemerítő Jánossal kapcsolatban sem a működése alatt, sem most.
• Az ókori Görögországban aki nem cserépszavazott, azt száműzték.
• Jézus, és előfutára, János elfogadása a saját hatalmukról való lemondást jelentette volna...
• ...az Isten országáért!
• Bár Bemerítő János valóban próféta volt (Mt11:13), nem fogadták el (Mt23:35).
• Mindkét válasszal meghasonlottak volna vagy magukkal vagy a néppel, akik fölött a hatalmukat gyakorolták.
• Az elutasítás sokszor osztályrésze a prófétáknak, Isten szava hirdetőinek.
2Móz4:1-2: „Mózes pedig felelt és mondta: Íme, majd nem hisznek nekem és nem hallgatnak szavamra, mert azt mondják: Nem jelent meg neked az Örökkévaló. És mondta neki az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És ő mondta: Bot. ...”
• Jézus nemzedékének sem adatott más, csak a Jónás próféta jele.
• Ha Jánost nem hajlandók megítélni, akkor Jézus se akarják.

4. Örömhírt hirdet
• Már Jézus is az evangéliumot hirdette.
• Mi volt ez az örömhír Jézus halála és feltámadása előtt?
Lk9:1-2: „Összehívta a tizenkettőt, aztán hatalmat és fennható¬ságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen, arra is, hogy betegeket gyógyíthassanak. Majd elküldte őket, hogy az Isten királyságát hirdessék, és gyógyítsanak.”
Lk10:9: „Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága.”
Ézs61

1Kor15:1-5
Róm5:1-2: „Miután tehát a hit alapján igazságosakká lettünk, legyünk békességben Istennel, Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül, akin keresztül szabadon járulhatunk ahhoz a kegyelemhez, melynek révén állunk, és az Isten dicsőségének reménységével is dicsekedhetünk.”
Ef3:12: „akiben az őbelé vetett hiten át mi is szabadon szólhatunk, és bizalommal járulhatunk az Atyához.”