Lukács 17:11-31
Lk17:11-31
Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el, egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak és emelt hangon kiáltották: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.« S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak. Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért, s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt. »Hát nem tízen tisztultak meg? – szólalt meg Jézus. – Hol van a kilence? Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?« Azután azt mondta neki: »Kelj fel, eredj el! A hited megmentett.«
1. Leprások
• Ráadásul nem is júdeaiak.
Jn7:52: „»Vajon te is Galileából való vagy? – kérdezték tőle. – Kutass utána és lásd meg, hogy Galileából nem származott próféta!«”
Ézs9:1-2: „Mert nincsen-e borongás, ahol szorongás van? Mostanában az első könnyűt végzett Zebúlún országában és Naftáli országában; de az utóbbi nehezet végez a tenger felé, a Jordán mellékén, a pogányok kerületében. A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott; a homály országának lakói - világosság fénylett fölöttük.”
Jn4:9: „A szamáriai asszony megkérdezte őt: »Zsidó létedre, hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én szamáriai asszony vagyok?« A zsidók ugyanis nem társalognak a szamáriaiakkal.”
2. Mester
• Megállnak messze és úgy kiáltanak.
• Megteszik, amit mond (anélkül, hogy azonnal látnák a gyógyulást).
• Meg is történik a csoda.
• De csak egy ad hálát Istennek – hangosan.
• Az is idegen szamáriai (Jézus meg galileai volt és Jeruzsálembe ment, nem a Garizim hegyére).
• A többiek komolyan vették a megszólítást?
• Vagy csak addig tartott a tisztelet, amíg meg nem lett, amit akartak?
• Hitük volt a gyógyulásra, mert elmentek a papokhoz.
3. Ószövetségi papok és újszövetségi Főpap
• Nem csak Istennek kell megköszönni, hanem a közbenjáróknak is.
• A megtisztulás után már odamegy Jézushoz.
Ef2:11-13: „Azért emlékezzetek meg arról, hogy valamikor, mikor még a húsban éltünk, ti pogány nemzetek voltatok, s titeket körülmetéletlenségnek mondott a húson kézzel végzett körülmetélkedés, emlékezzetek, hogy ti abban az időben a Krisztuson kívül voltatok, Izráel polgárjogától elidegenültek, az ígéret szövetségeit tekintve jövevények, nem volt reményetek s Isten nélkül éltetek a világban. Most azonban, hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, akik messze voltatok, a Krisztus vére által közeliekké lettetek.”
• Jézus nem utasítja el a leborulást (szemben a Jel22:9 angyalával!)
• Nem tudjuk, hogy mielőtt megmutatta volna magát a papoknak (3Móz14) vagy utána.
• Fontos a világ felé is a bizonyságtétel és „illik minden igazságot betölteni” („pünkösdista misén imádkoztak érte”).
4. „A hited megmentett.”
• Neki nem csak a teste, hanem a lelke is meggyógyult. Tudott hálát adni Istennek.
Lk7:47-49: „Ezért azt mondom neked: Megbocsátották az ő sok vétkét, mert nagyon szeretett. Ellenben, akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.« Azután az asszonyhoz szólt: »Vétkeidet megbocsátották.« Erre az asztalnál fekvők mondogatni kezdték egymás közt: »Kicsoda ő, hogy a vétkeket megbocsátja?« Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: »Hited megmentett téged. Eredj békességben el.«”
