Lukács 16:1-13
Lk16:1-13
Szólott azután a tanítványaihoz is: »Volt egy gazdag ember, és annak volt egy sáfára, és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta s így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Számolj be sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz sáfár. Az erre gondolkodni kezdett: Mit tegyek most már, hogy uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nincs erőm, koldulni szégyellek. Tudom már mit tegyek, hogy ha sáfárságomról leváltanak, barátaim legyenek, akik házaikba befogadnak. Ezzel magához hívatott mindenkit, aki urának adósa volt. Megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol uramnak? Száz bát olajjal – felelte az. – Vedd az írásodat – mondta neki –, ülj le, siess, írj ötvenet. Azután egy másikat kérdezett meg: Hát te mennyivel tartozol? Száz kór búzával – felelte az. – Vedd az írásodat – mondta neki – és írj nyolcvanat. Megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett. Mert ennek a kornak fiai a saját nemzedékükkel szemben eszesebben viselkednek, mint a világosság fiai teszik. És én azt mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor kihagy majd az élet, magukhoz fogadjanak titeket az örök sátrakba. Aki a legkisebben hű, a sokon is hű lesz és legkisebben hamis, a sokon is hamis lesz. Ha tehát a hamis mammonon hűekké nem lettetek, ki bízza majd rátok az igazit? És ha a másén hívekké nem lettetek, ki adja oda nektek a tieteket? Egy cseléd sem végezhet egyszerre két úrnak szolgálatot, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy ragaszkodni fog az egyikhez, és meg fogja vetni a másikat. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak.«
1. Bevádolták
• Jogosan! (mindjárt bizonyítja is)
• Kapálni , kolulni , lopni
2. Írj ötvenet
• Mintha a többit megadtad volna.
Lk7:47: „Megbocsátották az ő sok vétkét, mert nagyon szeretett. Ellenben, akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.”
• Az ura vagyonát eltékozolta, ebben már elbukott, nem is változtat rajta,
• de az adósokkal jót tesz: nem behajtja, hanem leírja az adósságuk egy részét.
• A maga hasznára fordítja, de jót is tesz.
3. Saját nemzedékükkel szemben
• Mi is csak a saját szempontunkból vagyunk okosak a világ szerint.
1Kor3:19a: „Mert ennek a korszaknak a bölcsessége ostobaság az Istennél.”
• A világiak jók egymáshoz, hogy majd velük is jók legyenek – mi pedig nem vagyunk jók velük?
• Tudunk-e (akár) világiakkal jót tenni a pénzünkből?
• Szerezzetek barátokat! A pénz lehet eszköz, hogy barátokat szerezzünk, de ha a pénzzel akarjuk megvenni őket, akkor olyan barátaink lesznek, mint a tékozló fiúnak.
• A sáfárnak a személye, a tékozló fiúnak a pénze kellett a környezetének.
Péld19:6: „Sokan hízelegnek a bőkezűnek, és mindenki barátja az adakozó embernek.”
4. Hűség
• Magukhoz fogadjanak titeket: befogadtassatok
Mk10:21b: „»Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!«”
• Másé: amit Istentől kaptunk; a miénk: amit a Mennyben gyűjtünk
• Hogyan tudok hű lenni a rám bízott kevésen? Hogy mások és nem a saját javamra használom fel.
• Van pénzünk, de azt Isten rendelte ki nekünk és a gonosz eszköze lehet, ha a magunkénak tekintjük. A fölösleget fel kell használnunk, hogy jót tegyünk az emberekkel. Mert így szerezhetünk valódi kincset.
• Másén hű – a példázatbeli sáfár nem volt az.
• Az Istentől kapott javainkon akkor vagyunk hűek, ha nem magunkra, hanem másokra fordítjuk.
1Tim6:18-19: „a jót munkáljuk, nemes munkákban gazdagodjunk, szívesen adakozók, vagyonukat másokkal közlők legyünk és így nemes alapot tegyünk félre magunknak a jövőre, hogy megragadhassuk a valóságos életet.”
• Felelősek vagyunk azokért, amiket és akiket kaptunk
• Jn17: AKIKET nekem adtál
• Aki nem képes másnak adni, az a Mammonnak szolgál. Ezt tanulta meg a sáfár.
