Lukács 15:1-10

Lk15:1-10
A vámszedők és a vétkezők valamennyien Jézus közelébe törekedtek, hogy hallgathassák őt. Ellenben a farizeusok és az írástudók igen zúgolódtak. Azt mondogatták: »A vétkezőket magához fogadja, sőt velük eszik.«
Ő erre a következő példázatot beszélte el nekik: »Van-e olyan ember közöttetek, aki ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti, hazamegy, összehívja barátait, meg szomszédait és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett. Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.
Vagy van olyan asszony, aki ha tíz drahmája van, és egy drahmát elveszít, nem gyújt mécsest, nem sepri ki a házat, és nem keresi gondosan, amíg meg nem találja? S ha megtalálta, nem hívja-e össze barátnőit meg szomszédait, és nem szól-e így: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Ilyen öröm lesz, azt mondom nektek, az Isten angyalainak színe előtt egyetlen vétkezőn, aki más felismerésre tér.«

1. Vámszedők, vétkezők ↔ farizeusok, írástudók
• Folyamatosan, látványosan bűnt követnek el, de meg akarnak térni → követik
• A szentség látszatában élnek és ezt fenn is akarják tartani → zúgolódnak, vádaskodnak

2. Juh: a vámszedők
• A juhot a pásztor elveszítette.
Ézs53:6: „Mindannyian mint a juhok tévelyegtünk, kiki a maga útjára fordultunk; az Örökkévaló pedig őt illette mindnyájunk bűnével.”
• A bárány szelíd, ismeri a pásztorát, vele volt, de eltévedt, mert nem figyelt rá.
Jón4:11: „És én ne sajnáljam Ninivét, a nagy városét, a melyben tizenkétszer tízezer embernél több van, aki nem tud különbséget jobbja és balja között, meg sok barom!”
• Jézus a jó pásztor, aki Izráel népe közé jött, hogy megkeresse és megtartsa őket.
• A pusztában hagyja a többit, amelyikért elment, azt pedig haza viszi.
• bárányOM
2Móz6:6-8: „Én vagyok az Örökkévaló, kivezetlek benneteket Egyiptom rabmunkái alól, megmentelek benneteket az ő szolgálatukból, megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. És veszlek benneteket magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló.”
Róm11:24: „Ha téged a természetednek megfelelő vadolajfából kivághattak, és természet ellenére a nemes olajfába beolthattak, mennyivel inkább fogják őket a magukéba, a természetüknek megfelelő olajfába beoltani.”
• A juhnyáj itt Izráel képe.

3. Drachma: a vétkezők
• A drachma a pogányok képe.
• Az asszony Isten Szelleme, aki a népek között dolgozik kétezer éve.
ApCsel15:14-15: „Simon előadta, hogyan irányította Isten tekintetét először arra, hogy a nemzetek közül népet szerezzen nevének. Ezzel összhangzásban vannak a próféták beszédei, ahogy meg van írva:”
Ám9:11-12: „Ama napon föltámasztom Dávid kunyhóját, a bedőltet; lefalazom réseit, és omladékait föltámasztom, és fölépítem, mint az őskor napjaiban. Azért hogy elfoglalják Edóm maradékát és mind a nemzeteket, melyek nevemről neveztetnek, úgymond az Örökkévaló, aki ezt megteszi.”
• Nem ismerik Istent, de Ő az Ige fényénél keresi az elveszetteket.
• Isten elvesztette az embereket Édenben, mert el akartuk veszíteni magunkat.
• Ő nem tart vissza a saját külön útjainktól, de keres bennünket, és egy megtalált bűnösön nagyobb öröm van...

• Az asszony a Gyülekezet képe, akinek oda kell figyelnie azokra, akik az övé és ha elveszti őket, meg kell keresnie.

4. Tékozló fiú: a farizeusok
• Ismerte az Atyát: a farizeusok.