Lukács 14:25-35
Lk14:25-35
Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk: »Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom. Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom. Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni? Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék: Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze. Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene? Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz. Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom. Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg.«
• Jézus nem olyasmit mond a tömegnek, amiről úgy gondolja, hogy annak tetszeni fog.
1. Meggyűlöli a vagyont
• μισεω: utál (sőt üldözi), kiterjesztve: kevésbé szeret: GYŰLÖL(ETES)
• A mások felé irányuló szeretetünk a Krisztus felé irányulóhoz képest „tűnjön gyűlöletnek.”
Lk9:62: „Jézus ezt felelte: »Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátratekint.«”
• Ki az első? Osztag – hadtest – Isten – haza?
• Közeli hozzátartozóit ÉS saját lelkét; a második fele le szokott maradni.
Ef5:29: „Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját hús(test)ét, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Krisztus is az eklézsiát”
Gal2:20: „Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus él bennem. Amely életet pedig most hús(test)ben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.”
• A vagyont (a birtokolt dolgokat(!)) kell olyannak tekintenünk, mintha nem lennének.
• Amíg feladnánk Jézust valami evilágiért nem lehetünk a tanítványai. Lehetséges ez ebben az életben tökéletesen?
2. Mi az előkészület?
• Építkezésnél – az alapra építeni kell.
1Pt2:5: „Ti is, mint élő kövek épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel, melyeket Isten a Krisztus Jézuson át szívesen fogad.”
Ef2:20: „Így hát nem vagytok többé jövevények és zsellérek, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe, miután az apostolok és próféták fundamentumán Isten házává épültetek, melyben a szegletkő maga a Krisztus Jézus,”
1Kor3:11: „Hiszen más alapot senki sem vethet azon kívül, ami már benn fekszik, és ez Jézus, a Krisztus.”
• Hitünk alapja és bevégzője (Zsid12:2), de csak akkor fogjuk tudni befejezni (akkor tud befejezetté lenni), ha Krisztust követjük az elejétől a végéig.
• Háborúnál – mennyi a túlerő?
2Kor10:4-5: „Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a hús(test)ből valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le, továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék,”
Róm8:31: „Ha az Isten velünk...” „Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk?”
• Fel kell mérnünk, hogy MINDENT oda kell adnunk Krisztusért. Nehéz, néha nem is megy, de megéri.
3. A só sózása
• Nem lehetséges. Belülről kell jönnie, a lényéből, a valójából.
• Akiben nincs ott Krisztus, annak az életét kívülről nem lehet az emberek előtt kívánatossá tenni.
• Aki elkezdett Jézussal járni, annak végig oda kell figyelnie Rá, mert tőle vagyunk ízesek.
Fil1:6: „Bízom is, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, a Krisztus Jézus napjáig be fogja azt fejezni.”
