Lukács 13:34-14:6

Lk13:34-14:6
Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek, hányszor akartalak magamnál egybegyűjteni, mint tyúk szokta csibéit szárnya alá gyűjteni, de ti nem akartátok. Íme, puszta lesz házatok. De azt mondom nektek, hogy nem láttok addig engem, amíg el nem jön az idő, amelyben ezt mondjátok: Áldott legyen, aki az Úr nevében jön.«
Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt, egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: »Szabad-e szombaton valakit gyógyítani vagy nem?« Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte, majd így szólt azokhoz: »Ki az, aki ha fia (υἱὸς – fia; ὄνος – szamara) vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?« S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak.

1. Nem lehet, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el
• Lk19:41-44 sír Jeruzsálem fölött; Mt21:9 (virágvasárnap) és 23:37-39 („nem láttok engem mindaddig” – már Jeruzsálemben) fordított sorrendben
• Lk13:32-33 || Mt26:1-2

• Megölöd, megkövezed.
Lk20:13-17: „Mit tegyek? – kérdezte ekkor a szőlőnek ura. – Elküldöm szeretett fiamat. Vele szemben majd csak megváltozik viselkedésük. Mikor azonban a szőlőmívesek meglátták a fiút, ezt fontolgatták egymás között: Ő az örökös. Öljük meg, hogy mienk legyen az örökrésze. Kivetették hát őt a szőlőből és megölték. Vajon mit fog tenni velük a szőlőnek ura? Meg fog jönni, s el fogja veszteni ezeket a szőlőmíveseket, a szőlőt pedig másoknak adja ki.« Mikor azok ezt hallották, így szóltak: »Szó sem lehet róla.« De ő rájuk tekintett és így szólt: »Mi van efelől megírva? Amely követ az építők a próbán elvetettek, az lett a szegletnek fejévé.”
• Ti nem akartátok – bár tudtátok. Legközelebb (kb. 3 hónap múlva) már nem is akarhatjátok (Lk19:41-44)
• Jób33:29

2. Bárúch habbá b’sém Adonáj
Zsolt118:22-29: „A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett. Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben. Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta, Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak! Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából. Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz. Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsőítlek. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!”
• Az utolsó, hatodik hallél-zsoltár.
• Mikor van ennek a próféciának a beteljesedése?
Lk19:38: „»Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király – szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség.«”
Zak12:9-10: „És lészen ama napon: szándékozom kipusztítani mindazon nemzeteket, melyek eljöttek Jeruzsálem ellen. És majd kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakójára a kegyelemnek és könyörületnek szellemét, és föltekintenek hozzám annak miatta, kit átszúrtak; és gyászt tartanak fölötte, mint mikor gyászt tartanak az egyetlen miatt, keseregnek fölötte, mint mikor keseregnek az elsőszülött miatt.”

3. Bement
• Jézus nyilvánvaló bűnösökkel és szentnek látszó emberekkel is együtt evett.
• Tudta, hogy szemmel tartják, mégis.
• Akkor is krisztusinak kell lennünk, ha azt hisszük, hogy nem látnak, ha meg tudjuk, hogy néznek, akkor főleg.
• Ez is szükséges a hiteles bizonyságtételhez.
1Pt2:12: „Nemesen forgolódjatok a nemzetek között, hogy amiben gonosztevőkként szólnak meg, abban a meglátogatás napján nemes tetteitek szemtanúiként dicsőítsék az Istent.”

4. Hallgattak
• Először nem akartak felelni,
• másodszor pedig nem voltak rá képesek, nem tudtak mit mondani.
• Jézus nem várt válaszra, tette, amit tennie kellett.
• Ellenállhattak volna, nem tették, utólag már nem lehet, a jóra nem mondhatták, hogy rossz (? – lásd vakon született).