Lukács 13:1-9
Lk13:1-9
Abban az időben érkeztek oda némelyek, hogy hírt hozzanak neki azok felől a galileaiak felől, akiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette. »Úgy gondoljátok – szólította meg őket –, hogy ama galileaiak az összes galileabelieknél vétkesebbek voltak, mert ezeket szenvedték? Nem voltak. Sőt azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek. Vagy arról a tizennyolcról, kikre Siloámnál a torony ráesett és megölte őket, azt gondoljátok, hogy őket több vétek adóssága nyomta, mint az összes Jeruzsálemben lakókat? Nem nyomta. Azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek.«
Majd ezt a példázatot mondta el: »Egy embernek a szőlőjébe ültetve volt egy fügefája. Elment, kereste a gyümölcsöt rajta, de nem találta. Megmondta hát a vincellérnek: Már három éve járok s keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki hát, minek foglalja hiába a földet. De az így felelt neki: Uram, hagyd meg még ez évre, amíg körülkapálom, trágyával megszórom, hátha jövőre gyümölcsöt terem. Ha azután nem terem, vágasd ki.«
1. Bűnösebb-e az, aki szenved?
• Bűn van-e annak az életében, aki nem gazdag?
• Démon van-e abban, aki beteg?
• Ha rossz történik velem, kikerültem-e a kegyelemből?
• Nem. Sőt.
Jób2:3: „És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Ráfordítottad-e szívedet szolgámra Jóbra, mert nincs olyan mint ő a földön, ember a ki gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó; és tovább ragaszkodik gáncstalanságához, s fölingereltél engem ellene, hogy ok nélkül megrontsam!”
2Kor12:5b-10a: „Magamat illetőleg pedig nem fogok mással dicsekedni, csak erőtlenségeimmel. De még ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelenné, mert az igazságot mondanám. De vonakodom ezt tenni, hogy valaki a leleplezések túl nagy volta miatt is többet ne tulajdonítson nekem, mint amit lát vagy hall tőlem. Hogy fel ne fuvalkodjam, azért hegyes karót helyeztek húsomba, sátán angyalát, hogy ököllel verjen engem, hogy fel ne fuvalkodjam. Emiatt háromszor kértem meg az Urat, hogy távozzék el tőlem, de azt mondotta nekem: »Kegyelmem elég neked, mert hatalmam erőtlenségben lesz teljessé.« Nagy örömmel dicsekszem hát erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam. Ezért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben...”
2. Ha meg nem tértek
• Ha az ember elhagyja az Isten által neki kijelölt utat, rossz fog-e vele történni?
• Utóbb biztosan.
• Ha előbb, az kegyelem, mert megtérésre, az Isten keresésére ösztönöz.
3. Kereste, de nem találta
• Az ember: az Atya, a vincellér: Jézus
• A fügefának az a dolga, hogy fügét teremjen.
• Nekem az a dolgom, hogy ha szellemben járok és nem testben, hogy a Szellem gyümölcsét teremjem, ami:
Gal5:22-23: „szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit), szelídség, önuralom.”
• Gondoskodik, de nem a végtelenségig.
4. Hagyd meg
• Csak egy kicsit; de addig foglalkozik velünk.
• Közbenjáró
1Jn2:1: „Ha valaki mégis vétkeznék, van szószólónk az Atya felé, az igazságos Jézus, a Krisztus.”
• Ezt is el kell tanulnunk Jézustól.
Jn20:22-23: „Miután ezt mondotta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: »Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek vétkeit megbocsátjátok, azoknak megbocsátják azokat, akikéit megtartjátok, azoknak megtartják.«”
Lk23:34a: „»Atyám«, mondotta Jézus, »bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.«”
ApCsel7:60b: „»Uram, ne ródd fel nekik ezt a vétket.«”
Jób42:10: „Az Örökkévaló pedig helyrehozta Jób veszteségét, midőn barátjaiért imádkozott; s megtoldotta az Örökkévaló mind azt, a mi Jóbé volt, kétszeresére.”
ApCsel17:30: „A tudatlanságban eltöltött időket tehát elnézve most azt parancsolja az Isten az embereknek, hogy mindenütt mindannyian térjenek új felismerésre,”
