Lukács 12:41-54a
Lk12:41-54a
»Uram – szólalt meg Péter –, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindeneknek?« Az Úr ezt felelte: »Ki hát akkor a hűséges és eszes sáfár, kit ura cselédjei fölé azért helyez, hogy a kellő időben kiadja nekik a lisztrészüket? Boldog az a rabszolga, akit ura, mikor megjő, így cselekedve talál. Igazán mondom nektek, minden vagyona fölé fogja állítani. De ha az a rabszolga így szól szívében: Késik még uram az eljövetellel, és verni kezdi a legényeket és rabszolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik, majd egy napon, amelyen nem várja, egy órában, melyről nem tud, megérkezik annak a rabszolgának az ura és kettévágatja azt, a részét meg a hitetlenek közt osztja ki. Az a rabszolga, aki ismerte urának akaratát, de nem készítette azt el, illetőleg nem tette meg, sok verést kap, aki ellenben nem tudta, de verésre méltó dolgokat tett, kevesebb ütést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, többet fognak elkérni attól, akinél sokat tettek le. Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna. Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik. Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást. Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen lesz, apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny a napával.« Azután a sokasághoz szólott...
0. Mi a mi kincsünk (Lk12:33-34)?
Ézs33:6, Mt19:21, 1Tim6:17-19; 2Kor4:6-8, Kol2:1-3
Jn17:3: „Az az örök élet, hogy téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek és azt, akit elküldtél, a Krisztus Jézust.”
1. Nekünk vagy mindenkinek?
• Jézus mindenkinek mondja a példázatokat, de csak az övéi értik meg, akik őszintén meg akarják ismerni az igazságot. Az előző példázat a nyájhoz szólt, ez a példázat figyelmeztetés a tanítványoknak, a következő a sokasághoz lesz címezve.
2. Szolgák ura vagy szolgák szolgája?
• A többiek fölé lett helyezve, hatalom lett neki adva, hogy azzal szolgálja őket.
• Aki hűen kitart ebben arra Isten nagyobbat bíz, mint gondolnánk.
3. Késik
2Pt3:9: „Nem késik el az Úr az ígérettel, mint ahogy némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszútűrő irántatok, mivel nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy mindenki új felismerésre térjen.”
• Az beszél és viselkedik így, aki valójában nem is hisz az ígéretben.
Jn14:2-3: „Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
4. A gonosz szolga része
• Ő is gyűjtött valaha valamilyen kincset.
• Az öröksége a hitetlenek(!) között lesz szétosztva
Jel21:26: „A nemzetek (εθνος) dicsőségét és megbecsülését abba viszik be.”
• ethnosz: kulturális közösség / gój (גוי); laosz (λαος): azonos helyen lakó nép / ám (עם)
• Az ethnoszból laosz lesz, a gójból ám, a pogányokból Isten népe.
5. Különbség büntetés és büntetés között?
• Van kis büntetés és nagy büntetés?
• Az ideigvalóságra vagy az örökkévalóságra vonatkozik?
6. Meghasonlás
• Az igazi hit hajlandó vállalni a konfliktust azokkal, akik ellenállnak annak.
Jel3:15-16: „Ismerem tetteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bár hideg volnál, vagy meleg. Így mivel langyos vagy, sem meleg, sem hideg, ki foglak köpni a számból.”
Mik7:6: „Mert fiú meggyalázza atyját, leány támad anyja ellen, meny a napa ellen; a férfi ellenségei házának emberei.”
Mal4:5-6: „Íme, én küldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt jönne az Örökkévaló napja, a nagy és félelmetes; és visszatéríti az atyák szívét a gyermekekhez és a gyermekek szívét az atyáikhoz - nehogy jöjjek és megverjem az országot átokkal.”
