Bírák 9:26-57

Bírák 9:26-57
• Bementek istenük (Baál) templomába.
• Átkozták Abíméleket.
• Apja: Jerubbaál-Gedeon, akivel Baál nem perelt.
• Egység már régen nincs.

1. Nyíltan vagy titokban?
• Gáal az elégedetlenek (ittas) szószólója.
• Zebúl egy város parancsolója volt, a „királyságban” Abímélek után a második.
• Gáal nyíltan üzeni meg Abíméleknek a kihívást, Zebúl alattomban tájékoztatja.
• Mégsem tudott győzni, mert nem hitt, csak beszélt.
• Zebúl gúnyos megjegyzéseivel késlelteti a csatát.
1Kor4:20: „Mert az Isten királysága nem beszédben nyilvánul meg, hanem hatalomban.”
• Hisszük, mondjuk, tesszük.
• Nem attól győzünk, ha kimondjuk, hogy „Győzünk!”
• Viszont fontos megvallani a hitünket
Zsolt20:8-9: „Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük. Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.”
• Cselekszünk, de nem a magunk erejére támaszkodunk.
1Jn5:4-5: „Mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot. A mi hitünk az a győzelem, mely legyőzte a világot. Ki más a világ legyőzője, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”

2. Paranoia
• Az Istentől küldött gonosz szellem teszi a dolgát.
• Bár Zebúl kiűzte Sikhemből Gáalt és testvéreit (azaz nem halt meg az ütközetben), Abímélek szemében azok a sikhemiek is árulók lettek, akik nem álltak át Gáalhoz.

• Bevette, megölte, lerombolta, behintette, rágyújtotta.
• I.e. XII. sz., I. Jeroboám építtette fel újra és tette meg fővárosának (1Kir12:25)

• Tébéc: bevette, de felgyújtani már nem tudta.
• Később is úgy emlékeztek rá, mint akit egy nő ölt meg a csatában.
2Sám11:20-21: „És lesz, ha fölgerjed a király haragja és azt mondja neked: minek közeledtetek a városhoz, hogy harcoljatok, nem tudtátok-e, hogy lőni fognak a falról? Ki ütötte agyon Abíméleket, Jerubbeset fiát, nemde egy asszony dobott rá egy malomkődarabot a falról, úgy, hogy meghalt Tébécben – minek közeledtetek a falhoz? - akkor mondjad: szolgád, a hitteus Úríjá (Uriás) is meghalt.”
• Eutanázia. Saulnak nem sikerült.
1Sám31:4: „Ekkor mondta Saul fegyverhordozójának Rántsd ki kardodat és szúrj át vele, nehogy jöjjenek a körülmetéletlenek és átszúrjanak és játékot űzzenek velem; de nem akarta a fegyverhordozója, mert nagyon félt. Erre vette Saul a kardot és belé vetette magát.”

3. Hit vagy önzés?
• Meghal az egyszemélyi vezető → mindenki hazamegy (1Kir22:17, Bír21:24)
Péld11:14: „Útmutatások nélkül elesik a nép, de a tanácsosok sokaságában győzelem van.”
• Jótám példázata a tövisbokorról, ami lehetett volna áldás, így lett átokká.
• Abímélek beteljesítette a sikemieken, a tébéci nő Abíméleken.
• Nem a cselekedeten magán, hanem a szív állapotán múlik a következmény.
• Abimélek diktatúrája során mindenki mindenki ellen volt.
• Egy célhoz sem vezethet olyan út, amely során másokon kell átgázolni.

Bírák 9

²⁶Odajött Gáal, Ébed fia meg testvérei és bevonultak Sikhembe; és megbíztak benne Sikhem urai. ²⁷Kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, sajtoltak és hálaünnepet tartottak; bementek istenük házába, ettek és ittak és átkozták Abíméleket. ²⁸És mondta Gáal, Ébed fia: Kicsoda Abímélek és micsoda Sikhem, hogy szolgáljuk őt? Nemde Jerubbáal fia, Zebúl pedig a megbízottja! Szolgáljátok Chamórnak, Sikhem atyjának embereit, de miért szolgáljuk mi őt? ²⁹Bárcsak kezemben volna ez a nép, majd letenném én Abíméleket! És megizente Abíméleknek: Szaporítsd seregedet és vonulj ki!
³⁰Midőn meghallotta Zebúl, a város parancsolója Gáalnak, Ébed fiának szavait, föllobbant haragja. ³¹És küldött követeket Abímélekez alattomban, mondván: Íme, Gáal, Ébed fia és testvérei Sikhembe jöttek és lázítják ellened a várost. ³²Most tehát kelj föl éjjel, te meg a nép, mely veled van és leselkedjél a mezőn; ³³és lészen reggel, a mint felsüt a nap, kelj föl korán és ronts a városra, és íme ő és a nép, mely vele van, kivonulnak ellened, akkor majd teszel vele, a mint bírja a kezed. ³⁴Erre fölkelt Abimélekh és az egész nép, mely vele volt, éjjel, és leselkedtek Sikhemre négy csapatban.
³⁵S kivonult Gáal, Ébed fia és megállt a város kapuja bejáratán; akkor fölkelt Abímélek és a nép, mely vele volt, a lesből. ³⁶Mikor Gáal látta a népet, szólt Zebúlhoz: Íme, nép száll le a hegyek csúcsairól. Mondta neki Zebúl: A hegyek árnyékát nézed embereknek. ³⁷Tovább is beszélt Gáal és mondta: Íme, nép száll le az ország közepéről és egy csapat jő a jóslók terebinthusának útja felől. ³⁸Mondta neki Zebúl: Hol van hát a szájad, mellyel mondtad, kicsoda Abímélek, hogy szolgáljuk őt? Nemde, ez az a nép, melyet megvetettél, most hát vonulj ki és harcolj vele. ³⁹Ekkor kivonult Gáal Sikhem urai élén és harcolt Abímélekkel. ⁴⁰És üldözte őt Abímélek és megfutamodott előle; és elesett sok halott a kapu bejáratáig. ⁴¹S maradt Abímélek Arúmában és kiűzte Zebúl Gáalt és testvéreit, úgy hogy nem maradtak Sikhemben.
⁴²Volt pedig másnapon, kivonult a nép a mezőre, s tudtára adták Abíméleknek. ⁴³Vette a népet, elosztotta három csapatra és leselkedett a mezőn; akkor látta, íme a nép kijő a városból, reájuk támadt és megverte őket. ⁴⁴Abímélek ugyanis meg a csapatok, melyek vele voltak, kirontottak és megállottak a város kapuja bejáratán; két csapat pedig rárontott mind a mezőn levőkre és megverték őket. ⁴⁵S Abímélek harcolt a város ellen amaz egész napon, bevette a várost és a benne levő népet megölte; lerombolta a várost és behintette sóval. ⁴⁶Meghallották Sikhem tornyának mind az urai, s bementek Él-Berít házának várába.
⁴⁷Tudtára adatott Abíméleknek, hogy összegyülekeztek Sikhem tornyának mind az urai. ⁴⁸Akkor fölment Abímélek Calmón hegyére, ő meg az egész nép, mely vele volt, s kezébe vette Abímélek a fejszéket, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette és szólt a néphez, mely vele volt: A mit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy mint én. ⁴⁹És levágta az egész nép is ki-ki a maga ágát, mentek Abímélek után és letették a vár körül és rájuk gyújtották a várat tűzben. Így meghaltak Sikhem tornyának mind az emberei, mintegy ezer férfi és asszony.
⁵⁰Erre elment Abímélek Tébéc ellen, tábort ütött Tébéc ellen és bevette azt. ⁵¹De erős torony volt a város közepén, oda menekültek mind a férfiak és asszonyok, meg mind a város urai és bezárták magukat; és fölmentek a torony tetejére. ⁵²Jött Abímélek a toronyhoz s harcolt ellene; és oda lépett a torony bejáratához, hogy elégesse tűzben. ⁵³Ekkor ledobott egy asszony egy malomkődarabot Abímélekh fejére és szétzúzta koponyáját. ⁵⁴Hamar hívta fegyverhordozó legényét és mondta neki: Rántsd ki kardodat és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: asszony ölte meg. És átszúrta őt a legénye és meghalt. ⁵⁵Midőn látták Izráel emberei, hogy meghalt Abímélek, elmentek ki-ki helyére.
⁵⁶Így visszahárította Isten Abímélek gonoszságát, melyet atyján elkövetett azzal, hogy megölte hetven testvérét; ⁵⁷Sikhem embereinek egész gonoszságát pedig visszahárította Isten az ő fejükre és rájuk jött Jótámnak, Jerubbáal fiának átka.