Bírák 9:1-25

Bírák 9:1-25

• Abímélek: izraeli (Gedeon) és kánaáni (a Sikhemi ágyas) szülők gyermeke (|| Akháb + a főníciai Jézabel)

1. Mindent a hatalomért
• Abímélek nem ellenségtől szabadítja meg a népet
• Uralkodjon 70 ember vagy 1 ember? Vagy Isten?
• Felfogad banditákat, apja, Gedeon 69 törvényes gyermekét megöli egyszerre, ugyanott, nyilvánosan.
• Atália bát-Omri saját unokáit ölette meg.
• Jótám elmenekül || Joás, Júda királya (2Kir11:1-2)
• Sikhem és Bét-Milló királya – az első izraelita „király”.
• „Az oszlop” = Asera, mellette a szent liget, amilyent Gedeon kivágott (1Móz12:6: tölgy).
• Nem Isten kente fel, emberek választották.
• A hatalma a Baál-Berít pénzén alapult.

2. Jótám másál-ja
חִידָה (chidá): találós mese, rejtvény, homályos beszéd
• Sámson, Sába királynője, Péld1:6, Ez17:2, Hab2:6
מָשׇׁל másál: példabeszéd, közmondás, (elrettentő) példa
• Bálám, Sámson, Salamon, Jób, Jézus
• 2Sám12:1-4 (Nátán), 2Sám14:6-8, 1Kir20:39-40, Ézs5:1-6, Ézs28:24-28

• Olaj: Szent Szellem ajándékai, gyümölcs: a Szellem gyümölcse, bor: italáldozat (||Pál) / Pászka/Úrvacsora
• Szellemi űr nincs, valaki mindenképpen kitölti (Mt12:43-45).
• Ha ló nincs, a szamár is jó? A tövisbokor (a gyújtós) is jó, csak vállalja már el valaki?
• „Elveszítettem” – befejezett passzív műveltető
• Az elhívott bíráknál nem merült fel, csak itt, az önjelölt királynál.
• Akinek van elhívása, az abban kitart. Akinek nincs, csak hatalomvágya, az uralkodásra tör.
• Vezetés ≠ uralkodás.
1Pt5:3: „ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva.”
• „Fölkeltetek”, „megöltétek” = részesek lettetek Abímélek bűnében

3. Igazán és őszintén
• Jótám a Garizim hegyéről, az áldás hegyéről mondta (5Móz11:29), lehetett volna áldás is, ha
אֱמֶת (emet): igazság, valóság; תָּמִים (támím): feddhetetlenség, őszinteség, becsületesség
• Nem csak nekünk kell meggyőződve lennünk a magunk igazáról, annak Isten akaratával is meg kell egyeznie.
• Viszont ha nem meggyőződésből szolgálunk Istennek, akkor jutalmat sem kapunk érte.
1Kor9:16-17: „Azzal, hogy az örömhírt hirdetem, nem dicsekedhetem, mert kényszer ül rajtam, hisz jaj nekem, ha nem fogom az örömhírt szólni. Ha ugyanis önként teszem, jutalmam van érte, ha önkéntelenül, sáfársággal bíztak meg.”

4. Istentől küldött gonosz szellem (?)
• Három év után
• Saul (1Sám16:14-23), Akháb (1Kir22:2 Mikeás ben-Jemla ≠ moreset-gát-i Mikeás: Jótám, Akház, Ezékiás idejében)
• Isten ilyen módon engedi meg a büntetést, Jótám átkának beteljesülését (8:35-10:6 nem fordul elő Isten neve).
• 25.v.: ellene fordulnak, kirabolják az utazókat → azok nem tudnak Abíméleknek vámot/sarcot fizetni.

Bírák 9

¹Elment Abímélek, Jerubbaál fia, Sikhembe anyja testvéreihez és beszélt hozzájuk és anyja atyai házának egész családjához, mondván: ²Beszéljetek, kérlek, mind a Sikhem urainak fülei előtt: mi jobb nektek, hogy uralkodjék rajtatok hetven ember, Jerubbaál valamennyi fia, avagy hogy uralkodjék rajtatok egy ember? Arról is emlékezzetek meg, hogy csontotok, húsotok vagyok? ³És elmondták felőle anyjának testvérei mind a Sikhem urainak fülei előtt mind e szavakat; ekkor hajolt szívük Abímélek felé, mert azt mondták: testvérünk ő. ⁴És adtak neki hetven ezüstöt Báal-Berít házából; és bérelt rajta Abímélek üres és vakmerő embereket, s utána mentek. ⁵Elment atyja házába, Ofrába és megölte testvéreit, Jerubbaál fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbaál legkisebb fia, mert elrejtőzött. ⁶Összegyűltek mind a Sikhem urai és egész Bét-Milló, elmentek és királlyá tették Abíméleket az oszlop melletti terebinthusnál, mely Sikhemben van. ⁷Midőn tudtára adták Jótámnak, elment és megállt a Gerizim hegy tetején, fölemelte hangját és szólt; mondta nekik: Hallgassatok reám, Sikhem urai, s majd hallgat reátok Isten!
⁸Elmentek egyszer a fák, hogy fölkenjenek maguknak királyt. És mondták az olajfának: Légy a mi királyunk! ⁹Mondta nekik az olajfa: Elveszítettem-e zsíromat, amellyel tisztelnek Istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött? ¹⁰És mondták a fák a fügefának: Jer te, légy a mi királyunk! ¹¹Mondta nekik a fügefa: Elveszítettem-e édességemet és jó gyümölcsömet, hogy menjek lebegni a fák fölött? ¹²És mondták a fák a szőlőtőnek: Jer te, légy a mi királyunk! ¹³Mondta nekik a szőlőtő: Elveszítettem-e mustomat, mely örvendeztet Istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött? ¹⁴Erre mondták mind a fák a tövisbokornak: Jer te, légy a mi királyunk! ¹⁵Mondta a tövisbokor a fáknak: Ha igazán föl akartok engem kenni királyotoknak, akkor jöjjetek, keressetek oltalmat árnyékomban, ha pedig nem, csapjon ki tűz a tövisbokorból és eméssze föl a Libanon cédrusait.
¹⁶Most tehát, ha igazán és őszintén cselekedtetek, midőn királlyá tettétek Abíméleket és ha jót cselekedtetek Jerubbaállal és házával és ha kezeinek tette szerint cselekedtetek vele – ¹⁷hogy harcolt értetek az atyám és messzire elvetette életét s megmentett titeket Midián kezéből, ¹⁸holott ti fölkeltetek ma atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven embert egy kövön s királlyá tettétek Abíméleket, szolgálójának fiát, Sikhem urai fölé, mert testvéretek ő – ¹⁹ha tehát igazán és őszintén cselekedtetek Jerubbaállal és házával e mai napon: örüljetek Abímélekkel, s örüljön ő is veletek. ²⁰Ha pedig nem, csapjon ki tűz Abímélektől és eméssze föl Sikhem urait és Bét-Millót és csapjon ki tűz Sikhem uraiból és Bét-Millóból és eméssze föl Abíméleket.
²¹Erre megfutamodott Jótám, menekült és elment Beérbe; és ott maradt testvére Abímélek miatt. ²²És uralkodott Abímélek Izraél fölött három évig. ²³Ekkor küldött Isten gonosz szellemet Abímélek és Sikhem urai közé, úgy hogy hűtlenek lettek Sikhem urai Abímélekhez; ²⁴hogy elkövetkezzék a Jerubbáal hetven fiának bántalma és hogy vérük szálljon testvérükre, Abímélekre, ki megölte őket, és Sikhem uraira, kik erősítették kezeit testvéreinek megölésére. ²⁵S elhelyeztek ellene Sikhem urai leselkedőket a hegyek csúcsain és kiraboltak mindenkit, a ki mellettük elment az úton; ez tudtára adatott Abíméleknek.