Bírák 19

Bírák 19

1. A családi helyzet
• Ágyas/mellékfeleség, mint Hágár. Hűtlen; a férj többnejűsége abban a korban rendben volt (?).
• Négy hónap – elég sokáig várt, hogy utána menjen.
• Az apósa örömmel fogadja, három napig eteti-itatja. (Vendégszeretet!)

2. Istennek kell élnie bennünk
• Jeruzsálem még Jebúsz, a jebuzeusok fővárosa (majd csak Dávid foglalja el).
• Idegen enklávé Izráelben. Nem is mer betérni éjszakára (de az izráeli sem lesz jobb).
• Nem attól lesz „szent város”, hogy Jeruzsálem, hogy AZ a település.
1Kir8:29: „Nyitva legyenek szemeid erre a házra éjjel és nappal, azon helyre, melyről mondtad: ott lesz az én nevem, hogy hallgass az imádságra, mellyel szolgád majd imádkozik e hely felé.”
1Kir11:36: „Fiának pedig egy törzset adok, hogy minden időben legyen mécsese Dávid szolgámnak előttem Jeruzsálemben, azon városban, melyet kiválasztottam magamnak, hogy odahelyezzem nevemet.”
Jer7:9-15: „Úgy-e lopni, ölni, házasságot törni, hazugul esküdni, és füstölögtetni a Báalnak és járni más istenek után, amelyeket nem ismertek: azután jöttök és álltok előttem e házban, mely nevemről neveztetik és azt mondjátok: mentve vagyunk, - azért, hogy megtegyétek mindez utálatosságokat. Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló. Mert menjetek csak az én helyemre, mely Silóban van, ahol azelőtt lakoztattam nevemet és lássátok, hogy mit cselekedtem vele Izrael népem rosszasága miatt. Most tehát, mivelhogy teszitek mind a tetteket, úgymond az Örökkévaló, én pedig beszéltem hozzátok reggelenként beszélve és ti nem hallottátok, hívtalak benneteket és ti nem feleltetek: teszek tehát azon házzal, mely nevemről neveztetik, amelyben ti bíztok és azon hellyel, amelyet adtam nektek és őseiteknek, amint tettem Sílóval. És elvetlek benneteket színem elől, amint elvetettem mind a testvéreiteket, Efraim egész magzatját.”
Mt10:22: „Mindenki gyűlölni fog majd titeket az én nevem miatt. De aki végig állhatatos marad, megmenekül.”
ApCsel9:15: „Eredj el, mert ő nekem kiválasztott eszközöm arra, hogy nevemet a nemzetek, királyok és Izráel fiai elé vigye.”
Ez48:34: „A város neve az naptól fogva: Ott az Örökkévaló.”
Jel3:12b: „Rá fogom írni Istenem nevét, Istenem városának, az új Jeruzsálemnek nevét, mely az én Istenemtől az égből száll alá, továbbá az én új nevem.”
• Gibeában kiülnek a piactérre, befogadásra várva.
• A helyi benjáminiták nem fogadják be, csak az idegen, efraimita, a földije.
• Ő volt Isten jóillatja a városban (2Kor2:15: „Mert Isten a Krisztus jóillatává tett bennünket mind a megmenekülők, mind az elveszők között”).
• A „pénzsóvár efraimiak” tudnak jót tenni, ha arról van szó!
• A vendégfogadás (majdnem) a legnagyobb jótett, sőt, inkább már kötelesség.
Ez16:49-50: „Íme, ez volt Szodoma nővérednek bűne: gőgösség; kenyérnek bősége és nyugodt jólét jutott neki és leányainak, de szegénynek és szűkölködőnek kezét nem támogatta. És felfuvalkodtak és utálatosságot követtek el előttem, tehát eltávolítottam őket, amint láttam.”
• Jelen esetben az öreg efraimita tudja, mivel járna a piactéren aludni.

3. Tudott gyalázat
• Az öreg efraimita felajánlja saját hajadon lányát(!) és a levita ágyasát.
• A levita az Örökkévaló házába akar menni (ami most éppen Bételben van, lásd Bír20:26-27), útba akarja ejti hazafelé.
• Mégsem gondolt arra, hogy Istenhez kiáltson segítségért (pedig volt már a szituációra példa: Lót).
1Móz19:11: „Az embereket, kik a ház bejáratánál voltak, vaksággal verték meg, kicsinytől nagyig; így belefáradtak, hogy megtalálják a bejáratot.”
• Maga a levita adja oda nekik az ágyasát.
• Mindenki végig tudja, hogy amit tenni készülnek a gibeaiak, az „rossz”, „aljasság” és „gyalázat”.
• Mégis megteszik, mert jónak látszik szemeikben.

¹Volt azokban a napokban – király nem volt Izráelben – volt egy levita férfiú, aki tartózkodott Efraim hegységének hátulján, s vett magának ágyasnőt a Jehúdabeli Bét-Lechemből. ²De ágyasa hűtlen lett hozzá és elment tőle, atyja házába, a Jehúdabeli Bét-Lechembe, és ott volt négy teljes hónapig.
³Akkor fölkelt a férje és ment utána, hogy szívére beszéljen, hogy visszahozza; vele volt a legénye és egy pár szamár. Bevezette őt atyja házába, meglátta a leányzó atyja és örülve elébe ment. ⁴Tartóztatta őt apósa, a leányzó atyja és nála maradt három napig; ettek, ittak és megháltak ott. ⁵S volt a negyedik napon, fölkeltek kora reggel, és készült elmenni; ekkor szólt a leányzó atyja a vejéhez: Erősítsd szívedet egy darab kenyérrel, azután elmehettek. ⁶Leültek, ettek kettejük együtt és ittak; ekkor szólt a leányzó atyja a férfiúhoz: Egyezz csak bele, hálj meg, hogy jó kedved legyen. ⁷De a férfiú készült elmenni; azonban unszolta az apósa és újra meghált ott. ⁸S fölkelt kora reggel az ötödik napon, hogy elmenjen; ekkor szólt a leányzó atyja: Erősítsd, kérlek, szívedet és késedelmezzetek, míg lehajlik a nap. És ettek kettejük. ⁹Erre készült a férfiú elmenni, ő meg ágyasa és legénye. S mondta neki az apósa, a leányzó atyja: Íme, kérlek, a nap esteledésre hanyatlott, háljatok csak meg, íme, aláereszkedik a nap, hálj meg itt, hogy jó kedved legyen, s majd holnap korán fölkeltek utatokra és elmehetsz sátradhoz.
¹⁰De nem akart a férfiú meghálni, fölkelt és elment s eljutott Jebúsz felé – Jeruzsálem az – és vele egy pár fölnyergelt szamár, meg az ágyasa vele. ¹¹Jebúsz mellett voltak, a nap pedig nagyon alászállott, akkor szólt a legény az urához: Jer csak, hadd térünk be a jebúszinak e városába és majd meghálunk benne. ¹²Szólt hozzá az ura: Ne térjünk be idegenek városába, kik nem Izráel fiai közül valók, hanem vonuljunk tova Gibeáig. ¹³Mondta legényének: Jer, hadd közeledünk a helységek egyikéhez, hogy megháljunk Gibeában vagy Rámában. ¹⁴És tova vonultak és mentek; ekkor rájuk alkonyodott a nap a Benjáminhoz tartozó Gibea mellett.
¹⁵Betértek oda, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában; bement és leült a város piacán, de nem volt senki, a ki befogadta őket a házba, hogy megháljanak. ¹⁶De íme egy öreg ember jön munkájáról a mezőről este – a férfiú Efraim hegységéből volt, de Gibeában tartózkodott, a helység emberei pedig Benjáminbeliek - ¹⁷fölemelte szemeit és látta az utas férfiút a város piacán; s mondta az öreg ember: Hová mész és honnan jössz? ¹⁸Szólt hozzá: Átmegyünk a Jehúdabeli Bét-Lechemből Efraim hegysége hátuljáig; onnan való vagyok és a Jehúdabeli Bét-Lechembe mentem, s az Örökkévaló házába akarok menni és nincs senki, ki engem befogadna a házba. ¹⁹Szalma is, abrak is van ugyan szamaraink számára, kenyér és bor is van számomra és szolgálód számára, meg a legény számára, ki szolgáiddal van, nincsen hiány semmiben. ²⁰Erre mondta az öreg ember: Béke veled, minden szükséged csak az én dolgom legyen, csak a piacon ne hálj meg.
²¹Bevezette őt házába és abrakot csinált a szamaraknak, megmosták lábaikat, ettek és ittak. ²²Ők éppen jó kedvűek voltak, s íme a város emberei, alávaló emberek, körülvették a házat, dörömbölve az ajtón; és szóltak az öreg emberhez, a ház gazdájához, mondván: Vezesd ki a férfiút, a ki házadba jött, hadd ismerjük meg. ²³És kiment hozzájuk az ember, a ház gazdája, és mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek, kérlek, rosszat; miután hogy bejött ez a férfiú házamba, ne kövessétek el ezt az aljasságot. ²⁴Íme hajadon leányom és amannak ágyasa, hadd vezessem csak ki őket, gyalázzátok meg őket és tegyetek velük, a mi jónak tetszik szemeitekben; e férfiún azonban el ne kövessétek ezt az aljas dolgot. ²⁵De nem akartak reá hallgatni az emberek, ekkor megfogta a férfiú az ágyasát és kivezette hozzájuk az utcára; megismerték őt és játékot űztek vele egész éjjel reggelig, s elbocsátották, mikor feljött a hajnal. ²⁶Jött az asszony hajnal fele; és lerogyott az ember házának bejáratán, a hol ura volt, virradtig. ²⁷Midőn reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtait és kiment, hogy útjára induljon; s íme, az asszony, az ő ágyasa, lerogyva a ház bejáratán és kezei a küszöbön. ²⁸És szólt hozzá: Kelj föl, hadd indulunk! De semmi felelet. Erre föltette a szamárra, fölkelt a férfiú és elment hazájába.
²⁹Midőn megérkezett házába, vette a kést, megfogta ágyasát és földarabolta őt tagjai szerint tizenkét darabra és szétküldte Izráel egész határában. ³⁰És volt, mind a ki látta, így szólt: Nem történt és nem láttatott ilyesmi azon naptól fogva, hogy feljöttek Izráel fiai Egyiptom országából, mind e mai napig; fordítsatok rá gondot, tanakodjatok és beszéljetek!