Bírák 11:1-28

Bírák Könyve 11; 1-28

1. Jefte
- Az Ótestamentumnak azon alakjai közé van sorolva, kik hit által nagy dolgokat vittek végbe, azonban nem részesült olyan rendkívüli elhívatásban, mint az eddigi bírák.
- ^„A gileádi Jefte erős vitéz volt…” Harcos volt, akinek a csatában nyújtott tetteire felfigyeltek az emberek, azonban…
- Származásának köszönhetően igen nagy hátránnyal indul. Nem ő vétkezett, hanem az édesanyja, ennek ellenére megbélyegezték.
- Örökségét elvesztette, kitagadták, elüldözték.

2. Gileád helyzete:
- Gileádot megtámadták az ammoniták. Valószínű, hogy e megszállás ugyanaz, amelyről a Bírák 10,17-ben olvastunk.
- Gileád vénei vezért akarnak választani. Eljutnak arra a megegyezésre, hogy bárki legyen, aki sikerrel magára vállalja seregeik vezetését az Ammon fiai ellen, az azután Gileád földjének vezetője lesz.
- Volt három probléma Jeftével:
- 1. Egy parázna asszonynak volt a fia.
- 2. Testvérei elűzték az országból.
- 3. A száműzetésben bandavezér lett.
- A vének nem üzenetet vagy követet küldtek hozzá, hanem személyesen mentek el.
- Jefte elment Micpába (őrtorony) és az Úr elé vitte az ügyet.

3. Jogtalan követelés:
- Jefte követeket küld Ammón királyához, hogy megindoklást kérjen tőle, amiért megszállták Izráel földjét. Nem ragad kardot azonnal, hanem előbb megpróbálja békés eszközökkel rendezni a konfliktust.
- Az ammoniták királya felel Jefte kérdésére, bár az itt feltárt igényeit Izráel lerohanása előtt kellett volna közölnie. Valószínűleg csak portyázni akartak.
- Jefte igen alapos választ küld Ammón királyának:
- 1. Hogy Izráel sohasem vett egy talpalatnyi földterületet, sem a moábitáktól, sem az Ammón fiaitól.
- 2. Nem akartak erőszakkal átutazni az edómitáknak és a moábitáknak országán.
- 3. Abban a háborúban, melyben Szihónnak, az Emóreusok királyának kezéből elvették a földet, ez utóbbi volt a támadó és nem Izráel.
- 4. A felülről adatott jogra hivatkozik, s ennek alapján érvel. Nem a hosszú úttól kifáradt és harcképtelenné tett Izráel volt az, ki megszerezte ezt a földet, hanem Izráel Istene. Ő volt az, aki birtokuktól megfosztotta az emóreusokat.
- 5. Az elévülésre hivatkozik.
- Az érvek által Jefte igazolja magát és elítéli Ammónt.
- A fennálló ellentét eldöntéséhez Istenhez folyamodik, s az ő ítéletére bízza az ügyét.

¹A gileádi Jefte erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia. Jeftét Gileád nemzette. ²De amikor a felesége is szült fiakat Gileádnak, és feleségének a fiai felnőttek, azok elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy. ³Jefte elmenekült testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Gyülevész népség verődött Jefte köré, és együtt portyáztak. ⁴Néhány nap múlva az ammóniak megkezdték a harcot Izráel ellen. ⁵Amikor megkezdődött a harc az ammóniak és Izráel között, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. ⁶Ezt mondták Jeftének: Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk az ammóniak ellen! ⁷De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok? ⁸Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most hozzád. Jöjj velünk, és harcolj az ammóniak ellen, azután légy nekünk, Gileád egész lakosságának a feje! ⁹Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha az ÚR hatalmamba adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök.¹⁰Gileád vénei azt felelték Jeftének: Hallja az ÚR, ami köztünk történt. Úgy fogunk cselekedni, ahogyan mondod. ¹¹Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az ÚR színe előtt Micpában. ¹²Jefte követeket küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, hogy harcolj országom ellen?¹³Az ammóniak királya azt felelte Jefte követeinek: Azért, mert elvette Izráel az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát add vissza azt békés úton! ¹⁴Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához, ¹⁵és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel se Móáb földjét, se az ammóniak földjét. ¹⁶Hiszen amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig, és elérkezett Kádésba. ¹⁷Izráel akkor követeket küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Hadd vonuljak át országodon! De nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött, de az sem engedte ezt meg. Ezért kellett Izráelnek Kádésban maradnia. ¹⁸Azután tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, így érkezett el napkelet felől Móáb országához, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb határát, mert Móáb határa az Arnón. ¹⁹Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, és ezt üzente neki Izráel: Hadd vonuljak át országodon a magam helyére! ²⁰De Szíhón nem hitte el, hogy Izráel csak át akar vonulni a határán, ezért összegyűjtötte Szíhón egész népét, tábort ütött Jahcánál, és megütközött Izráellel. ²¹Az ÚR, Izráel Istene, kezébe adta Izráelnek Szíhónt és egész népét, és megverték őket. Így vette birtokba Izráel azoknak az emóriaknak az egész földjét, akik azon a földön laktak. ²²Birtokba vették az emóriak területét az Arnóntól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig. ²³Azért ha az ÚR, Izráel Istene, maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, te akarod azt birtokba venni? ²⁴Nem úgy van-e, hogy amit birtokul adott neked a te istened, Kemós, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az ÚR űzött ki előlünk.²⁵Talán te különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Mert-e ő perbe szállni Izráellel, mert-e harcolni ellene? ²⁶Háromszáz évig lakott Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban, meg az Arnón menti városokban, miért nem akartátok abban az időben elvenni? ²⁷Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy háborút indítottál ellenem. Az ÚR, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között! ²⁸De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki.