Nem csak kenyérrel - Patakyné Sztrida Gyöngyi 2017.03.19.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,34) 

Hogyan mutathatom ki a szeretetemet mások iránt?
Tárgyakkal: Ünnepeink jó alkalmak arra, hogy kimutassuk szeretetünket. Fontos, hogy az ajándéktárgyakat gondosan válasszuk ki. Nem mellékes az átadás mikéntje sem, legalább egy aprócska mosoly mindenképpen társuljon hozzá. A különböző évfordulóink észben tartása pedig már önmagában is betudható ajándékként!
Időnk odaszánásával: Ez teljesen más kategória, mint az előbbi. Ennek az értéke szinte ki sem fejezhető és egyénenként változó a mértékegysége. Mindig nagyra értékelem, ha valakivel egy hosszabb beszélgetést tudok folytatni. Törekszem arra, hogy egy ilyen lehetőség után mindig elhangozzon tőlem: Köszönöm az idődet!” 
Mit is jelent a „felebarát”: (Keresztény Bibliai Lexikon) „az, akivel valamilyen dolgunk van, akivel kapcsolatba kerülünk, a társ.” A definíció alapján a legtöbb embernek igen sok felebarátja lehet. 
De mi a helyzet azzal a területtel, amit mások nem láthatnak, mi van a fejünkben?
Gondolatainkkal is szerethetünk: Szeretek minél több emberrel jóban lenni. Úgy gondolom, hogy ami rajtam múlik, azt általában megteszem ennek érdekében. Őszintén szólva, azért időnként akadt egy-egy ember, aki felé ezt nem tudtam megvalósítani. Egy-két konkrét esetben azonban Isten megengedte, hogy közelről is megismerhessek ilyen személyeket, és megszégyenültem Isten előtt. Igencsak téves képet alakítottam ki magamban róluk, amelyet a közelebbi ismeretség átformált.
Miután szépen összeálltak a fentebb említett pontok, azt gondoltam, hogy én mindegyikkel „nagyjából” rendben vagyok. Azonban éppen ezzel volt a gond. A nagyjából az nem a teljesen. Ekkor találkoztam egy olyan ismerősömmel, akivel már régóta nem beszéltem, pedig tudtam, hogy valószínűleg szüksége lenne rá. Megszólítottam, ő beszélt, és a végén azt tette, amit én szoktam egy tartalmas beszélgetés végén: megköszönte… Ledöbbentem. Megértettem, hogy csak „nagyjából” vagyok rendben a felebaráti szeretet terén. 
Az a szerencséje az embernek és nekem is, hogy Isten nem csak nagyjából szeret. Ő teljesen ismeri az életemet, teljesen megbocsátotta a bűneimet, és én elfogadhatom az Ő teljes kegyelmét. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!”(Mt 22:23)

(Elhangzott az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben 2017. március 19-én. Szerkesztett változat.)

Patakyné Sztrida Gyöngyi