Nem csak kenyérrel - Hegedűs Attila 2017.03.12.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22:39)

A „Szeresd felebarátodat, mint magadat” igével kapcsolatban szeretnék pár gondolatot megosztani veletek.
Számomra és nyilván nektek is elég egyértelmű ez az igevers, bár ezt a mindennapjainkban néha nehezebb alkalmazni, mint így elmondani. Olykor figyelmetlenségből, önzésből, hirtelen felindulásból nem tudjuk ezt az igét megélni, de sokszor csak utólag veszünk észre és jövünk rá, hogy talán nem is úgy kellett volna viselkednünk egy adott helyzetben.  Gondolom ezzel már mindannyian találkoztatok.
Az utóbbi időben többször volt szerencsém gyakorolni, hogy ne a saját akaratomhoz és első gondolatomhoz ragaszkodjak, hanem próbáljam azt keresni, hogy vajon mi a jó Isten terve az adott helyzettel, mire akar tanítani, hogyan lehet neki tetsző megoldást találni. Mióta megtértem igyekszem ezt tudatosan alkalmazni és figyelni rá. A hétköznapokban sokszor az ad erőt és lehetőséget nyugodtan átgondolnom ezt és megfelelően viszonyulnom másokhoz, ha visszaemlékszek arra, ahogy Jézus viszonyult az emberekhez és próbálta tanítani őket.
Rá kellett jöjjek, hogy nem nekem kell megváltoztatni az embereket, ha éppen valamit máshogy csinálnak, mint én, és az nem feltétlenül rossz. Nekem lehetőségem van azokon változtatni, ami rajtam múlik, hogy igyekezzek úgy élni és úgy viszonyulni másokhoz, ahogy azt a Bibliában is olvashatom. Ha ez látszik rajtam, akkor más is elhiszi vagy észreveszi, és így nem kell senkit győzködnöm, vagy nyaggatnom.
Ezt lehetőségem adódik a gyakorlatban is alkalmazni. Amikor idekerültem a gyülekezetbe senkit nem ismertem, de az Úr vezetésével bekerülhettem egy szolgálatba, amelynek keretében igyekszünk másoknak segíteni, rászorulóknak testi, lelki táplálékot adni. Itt nehéz helyzetben lévők, nagycsaládosok és hajléktalanok fordulnak meg többségében. Nekem nagyon sok olyan dolgot mutatott, tanított ez a hely, ami megváltoztatta a gondolkozásomat, és a viszonyulásomat az emberekhez, illetve saját magamhoz. Például nem az a fontos, hogy ki miért és hogyan került nehéz helyzetbe, tehet-e róla vagy sem, hanem az, hogy onnan merre néz, milyen úton halad és mit tesz, hogy könnyebb legyen elviselni, illetve megoldást találni a helyzetére.
A felebaráti szeretet számomra azt jelenti, hogy el tudom fogadni a másikat a külsőségek figyelembevétele nélkül és tudok-e olyan utat, példát mutatni másoknak Krisztusban, ami valós segítség lehet. El tudom fogadni azt, hogy a másik más helyzetben van, mint én, más szemszögből látja és éli meg a dolgokat, mások az érzései és a gondolatai, de mindezek ellenére mégis van közös pont. Az, hogy merre nézünk és milyen lépésekben haladunk ezen az úton szinte biztosan eltérő. Máshol tartunk, és másféle buktatókkal találkozunk, de a célunk lehet közös: minél inkább a krisztusi gondolatok és cselekedetek legyenek számunkra a fontosak és Ő vezessen minket utunkon. 

(Elhangzott az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben 2017. március 12-én. Szerkesztett változat.)

Hegedűs Attila