Nem csak kenyérrel - Becző Győzőné 2017.05.07.

"Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal"

Becző Győzőné vagyok, 5 gyermek édesanyja. Általában aggodalmas típusú ember vagyok, de 1991 karácsonyán Isten csodálatos módon tanított hitre és bizalomra.
A családunk karácsony előtt igen nehéz anyagi helyzetbe került. Férjem bedolgozó volt, itthon készített fa - fémmintákat,  és egy KFT foglalkoztatta. A cég kevés megrendelést kapott és a fizetése minimálisra csökkent. Novemberben egy sikertelen tárgyalásról jött haza a férjem a főnökével és egy kukoricás mellett haladtak el az autóval. A főnök azt tanácsolta a férjemnek, hogy álljon meg legközelebb egy ilyen kukoricatáblánál, törjön le 5 csövet, csomagolja be alufóliába, és tegye a karácsonyfa alá, mert kb. ennyire telik majd a fizetésből. Nagyon fölháborodtam, amikor ezt megtudtam, majd könnyekre fakadtam, hisz a gyerekek ősztől írták a listát, hogy milyen ajándékot szeretnének kapni, minek örülnének, miből válasszunk nekik meglepetést. Lecsendesítettem a szívemet és megvallottam az  Úr hatalmát, jóságát és azt, hogy Ő szerető Mennyei Atya, és nem ilyen ajándékot szán gyermekeinknek. 
Legkisebb gyermekünk tavasszal betöltötte a 3. évét, így én is dolgozni jártam a  lőrinci szociális foglalkoztatóba. Örültem, hogy 5 gyerek mellett állást kaptam egyáltalán, de persze nagyon alacsony fizetéssel. Emberileg nézve tehát semmi esélyünk nem volt, hogy valóra váltsuk a tervezett meglepetést a gyermekeinknek. Isten azonban hitet és reménységet öntött a szívembe. Napról - napra így jártam - keltem, sőt az imatársaimmal még a szomszédasszonyaimnak is kértem ajándékot az Úrtól. Öröm töltött el arra a gondolatra, hogy nekik is adhatok valamint, mivel ők sem álltak túl jól az építkezésük miatt. 
Eljött advent vasárnapja, és én nem tudtam imaházba menni. A család többi tagja azonban elment gyülibe és egy gyönyörű, aranyszínű papírba csomagolt, nagy dobozzal érkeztek haza, amit egy testvér adott a férjemnek azzal a kéréssel, hogy csak szenteste bontsuk ki. Magamban azt gondoltam, hogy ruhák vannak benne. 
Karácsony előtt pár nappal az önkormányzattól pénzbeli ellátást kaptunk, így minden gyereknek sikerült ajándékot venni. Az egyik imatársamtól is kaptam kis apróságokat és egyre inkább örvendeztem, hogy már nem kukoricacső lesz a fa alatt. 
Sok izgalom és kedves családi áhítat után végre eljött az ajándékozás ideje. A nagy dobozt legutoljára bontottuk ki, amikor már mindenki kapott valamit, aminek igazán tudott örülni. Ekkor egy kicsit félretettük az ajándékokat és összegyűltünk, hogy megtudjuk mi is van a fényes dobozban.  Nem ruhák voltak! Olyan gazdagság tárult a szemünk elé, amit el sem tudtunk képzelni. Volt ott 10 különböző kisautó, színező ceruzák füzettel, filctoll készlet, kerámiafigurák, gyermekfürdető és ápolószerek, varrókészlet kislánynak, parfümök nekem és a férjemnek, extra pipereszerek. Egy 18-színű sminkkészlet is volt a csomagban, rúzs és körömlakkok, amiket én nem használtam, így áthívtam a szomszédasszonyaimat, és választhattak maguknak ők is ajándékot. Angyalka nevű szomszédom elmondta, hogy évek óta álmodozott egy két-színű sminkes készletről, hogy néha egy-egy különleges alkalomra kisminkelje magát, de nem engedhette meg magának. El lehet képzelni, hogy mekkora öröm volt ez mindannyiunknak. 
Saját értékrendünknek megfelelően azóta is sikerül gazdag karácsonyt készíteni családunknak, de ezt, amit Isten adott nekünk ’91 karácsonyán soha nem tudtuk utolérni. Minden dicsőség legyen az Úré.              

(Elhangzott az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben 2017. május 7-én. Szerkesztett változat.)

Becző Győzőné