Lélek Gyümölcse - Szeretet: Fábián Zoltán

Fábián Zoltán vagyok, 44 éves, egy hangtechnikával foglalkozó vállalkozást vezetek. 23 éve élek házasságban, van egy egyetemista fiam és egy gimnazista lányom.

Óvodás voltam, amikor az IKEA áruház mögötti lakótelepen laktunk, és én nem nagyon szerettem oviba járni. Annyira, hogy egy alkalommal el is szöktem az óvodából. Általában Apu munkába menet vitt az oviba. Akkoriban a Jászberényi úti felüljárónál lévő tejgyár műszaki vezetőjeként dolgozott, és gyakran sietnie kellett a munkahelyére. Egyik alkalommal szintén sietnie kellett, ezért gyorsan bevitt az oviba, átöltöztetett, aztán bevitt a csoportomba, és már indult is tovább. Én viszont még mielőtt az óvónő észrevett volna kimentem WC-re, amihez az öltözőn kellett átmenni. WC-ről visszafelé jövet épp senki nem volt az öltöző szekrényeknél, így hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, felöltöztem, és kisétáltam az oviból. Először a szökés izgalma töltött el, és az, hogy szabadnak éreztem magam. Elindultam a lakótelepen. Sosem volt gondom a tájékozódással, a feleségem szerint én térképpel a fejemben születtem. Így megkerestem a kedvenc játszóteremet. Minden hinta szabad volt. Hintáztam egy kicsit. Onnan láttam, hogy a csúszdák is üresek. Igazából senki se volt a játszótéren, és rájöttem, hogy egyedül nem is olyan mókás játszani.
Lassacskán a szabadság érzetem magányosságba fordult át. Lófráltam még egy darabig a lakótelepen, de végül hazakeveredtem. Azonban senki sem volt otthon. Csöngettem még párszor, aztán most már lógó orral, céltalanul indultam tovább. Ekkor látott meg a szomszéd néni az ablakból és behívott magához. Nála maradtam, amíg Anyu haza nem érkezett, úgy rémlik mintha még ebédet is kaptam volna. Ekkor már tudatosult bennem, hogy valami nagyon rosszat tettem, és szorongva vártam, hogy Apu is hazaérjen a munkából. Éreztem, hogy nem maradhat következmények nélkül ez a nap. Emlékszem az érzésre, amikor este Apu elmagyarázta, hogy mennyire veszélyes dolgot csináltam, és hogy mennyire megrémisztettem őket, és az óvónéniket is, és azért, hogy erre mindig emlékezzek most fogok kapni a fenekemre. Akkoriban a fakanál volt nálunk a fő fegyelmezési eszköz, de itt ki tudtam alkudni, hogy inkább kézzel kapjak csak. 

Manapság annyira furán hat arról beszélni, hogy én bizony kaptam testi fenyítést is az apámtól, mert ez ma már nem elfogadható, ehelyett inkább a szavainkkal bántjuk a gyerekeinket és egymást is, és okozunk olyan sérüléseket, amik sokkal nehezebben gyógyulnak, mint egy sajgó fenék. 
De az én apám szavaiban semmi bántó nem volt, nem volt benne harag, vagy agresszivitás. Abban az volt, hogy ő őszintén szeret, féltve óv és azt szeretné, ha felelősségteljes, őszintén érző és gondolkodó felnőtt lenne belőlem, aki majd nem szökik el az élet kihívásai elől sem. Amikor a fenyítéstől való félelem miatt kicsordult a könnyem, az ő szemében is könny gyűlt.

Az én apám egy határozott, szigorú ember volt, de szeretett engem, a javamat akarta, igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a fejlődésem, boldogulásom érdekében. Soha nem végezte el helyettem, amit nekem kellett megtennem, de mindig új lehetőségeket teremtett, amiket megragadva előrébb léphettem. Még felnőtt koromban is, amikor beindítottam a vállalkozásomat, azon törte a fejét, hogyan szerezhetne nekem megrendeléseket, hogy megerősödjön a cégem. Az én apám nagyon szeretett engem!
Az én Istenem egy erőskezű Isten, aki olykor megsebez, de be is kötöz.  Ez az Isten szeret engem, a javamat akarja. Mindent megtesz, hogy egy felelősségteljes, őszintén érző és gondolkodó ember legyen belőlem. Mellettem áll, amikor az élet kihívásaival kell szembenéznem. Az értem folytatott harcában odáig elment, hogy saját fiát áldozta fel értem. Neki van hatalma felemelni embereket, 

(Elhangzott: 2016-01-10-én az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben)

Fábián Zoltán