Lélek Gyümölcse - Önmegtartoztatás, mértékletesség: Kubisch Ildikó
A Lélek gyümölcsei közt az utolsóként említi a Szentírás, de korántsem az: áthatja az összes gyümölcsöt: jelzőtábla, amely a helyes irányt mutatja, a kilengésektől való mentességet, a Lélektől jövő józanságot, tisztánlátást, önnön vágyaink, terveink letevését; az Úr vezetésének való engedelmességet. Leginkább testi értemben használjuk talán ezeket a gyümölcsöket: kerüljük a szélsőségességet, amely romlásba döntenek (iszákosság, falánkság, lustaság, heves vérmérsékelt, harag, gyűlölet, szexuális bűnök stb.)
Tapasztalom, hogy ez a gyümölcs megóvja a Szentlélek templomát, a testünket is, azonban ennél többről szól, szellemi értelemben. Számomra a következőket is jelenti a mértékletesség és önmegtartóztatás:
- Önmegtartóztatás = Nem Én. Nem én vagyok a fontos, nem az én kényelmem, az én ötletem, az én elgondolásaim. Isten a fontos, az Ő terve, az Ő elhívása, Jézus a fontos: a másik emberben. Visszafogom magam, nem én leszek az első. A legszebb, a legokosabb.
- Mértékletesség= Elég nekem az Úr kegyelme. Megtalálom az elégedettséget a körülményeim közt. Nem a körülményeim határoznak meg: hanem a Jézus Krisztusban való hit és a kapcsolat Istennel!
2012-ben tértem meg. 2013. elején már szolgálatot kaptam az Úrtól, az egyházunkban, az MPE Diakonosz Támogató és Szolgáltató Központban, pályázatokkal és jogi ügyekkel foglalkozom, koordinálom a szervezetet. Már ugyanebben az évben erősen a szívembe kapaszkodott a Jogsegély-ötlete. Ez a szolgálat ingyenes jogi tanácsadást, segítségnyújtást jelent, elsősorban hívő pünkösdieknek, illetve más keresztény hívő testvéreinknek, akik rászorulók és bajban vannak (amelyből lehetet jogi természetű, kivezető út.) Kézenfekvő volt, hogy amit az Úrtól kaptam (jogi ismereteket), továbbadom, azzal segítek, amim van. Bár emberi módon kidolgoztam a szolgálat működési tervét, annak gyülekezeti hirdetését, dokumentumait, mégis meglehetősen lassan indult be a szolgálat, igaz, mindig voltak, de kevesen, akiknek segíthettem. Pedig én nagyon akartam segíteni és még több embernek. Mégsem úgy ment, ahogy én szerettem volna, ahogy elképzeltem. Mondhatjuk úgy, hogy megfeneklett ez a tervem. Így volt ez 2015-ig, amikor is Károly, a férjem belépésével kapott új tüzet, és hiszem, hogy tölti be a célját az egész szolgálat. Az „ügyfeleink” száma rövid időn belül megötszöröződött! Sőt, idén nyáron új jogász kollegina, hívő testvérnő is önkéntesünk lett. A szolgálatnak országosan híre ment és növekedésnek indult! Ami addig egy helyben toporgott, robbanásszerűen beindult. Mi történt? És mi lehetett eddig a gond? Isten dolgozott és folyamatosan dolgozik a szívemen; számomra bebizonyosodott: Isten elhívása nem csak nekem szólt. Hanem NEKÜNK. Akivel egy test, egy lélek vagyok, az Ő akarata szerint. Tehát mi volt a baj? Hogy nem ismertem fel: NEM ÉN vagyok a címzett. Hanem MI. Megmutatta nekem Isten, hogy feleségként, szülőként, munkatársként, gyermekként, testvérként is, bizony gabonamagnak kell tudnunk lenni: meg kell tudni halni önmagunknak, hogy többszörös gyümölcstermést hozzunk!
A Szent Szellem többünknek, mindannnyiunknak szól, egyedileg. Csak akkor megy az emberi, testi síkon elvégezendő munka, egy terv, egy projekt megvalósítása, ha együtt végezzük, és Krisztusért. Azért a Krisztusért, ott van a „csonka-bonkákban”, a szegényben, a legkisebbekben, az idegen és az ismerős emberekben. És bennünk.
A sikerek, amit egy-egy megoldott ügy, feladat ad, időlegesen felemel és továbblendít. De olyan is van, amikor sokáig, nagyon sokáig nincs siker, sőt kudarc van, vagy egyáltalán nincs semmi, csak munka, csak papírok, akták, csak csekkek, csak mosatlan, csak pelenkák, …és úgy tűnik, nincs vége. Amikor minden szürke. Akkor kell a legerősebben az Úrba kapaszkodnunk, felismerni: hogy nekünk nem a siker, a földi kincsek a mozgatóink hanem az Úr Szent Szelleme. És ELÉG NEKÜNK AZ Ő KEGYELME. Az, hogy tudom, hogy bármi történik is, tisztában vagyok azzal, hová tartozom: Jézus követője vagyok. És hogy igen, van Megváltóm, Szabadítom és hogy engem, méltatlant és alkalmatlant: Szeret az Úr! Képes és akar alkalmassá tenni az általa adott feladatokhoz. Nem kell nekem megoldani: örömöt hajszolni, hogy boldog legyek: beteljesülést a világi élvezetekkel; nem nekem kell megoldani, hogy sikeres és elégedett legyek: saját tudásom, befolyásom, kapcsolataim, pénzem által. Ő adja, kegyelemből, ajándékként! Ezt tanulnunk kell elfogadni az életünkben, ebben az én-központú világban.
(Elhangzott: 2016-11-06-án az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. Szerkesztett változat.)
Kubisch Ildikó