ifi alkalom

péntek, 2014, január 31 - 18:00

Felelős: Fábián Attila

Téma: Példabeszédek könyve - bölcsesség minden napra

Bevezetés a Példabeszédek könyvébe

A Példabeszédek könyve erkölcsi, etikai útmutatást tartalmaz az élet sok területével kapcsolatban. Akik hajlandóak megfogadni tanácsait és követni azokat, segítséget kapnak, hogy elkerülhessék a fájdalmakat és szenvedéseket okozó cselekedeteket, és istenfélő életet tudjanak élni. Témáját és tanácsait tekintve olyan alapelveket foglal magában, amelyek kiállták az idő és az élet próbáját, vagyis a mi, posztmodern korunkban is használhatóak. Változatos az élet szinte minden lényeges területét átfogó témáival minden korszakban népszerű könyvnek számított. Tanácsait rendkívül tömören, egyszerűen adja át az olvasónak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a könyv Isten közvetlen tanácsa, útmutatása a bölcsességet vagy helyes életevezetést kereső ember számára. Leleplezi és nevén nevezi az emberre leselkedő veszélyeket, és egyértelmű segítséget ad a helyes cselekvésre.

A Példabeszédek könyvének alapfogalma a bölcsesség (hokmáh), amely az eredeti értelme szerint gyakorlattal megszerzett tudás, szakértelem, valaki valamit csinál és jól csinálja. Sok területről, hosszú időn át megszerzett tudás, szakértelem, tapasztalat alkotja az életbölcsességet. Ez a bölcsesség az utcán kiált (8,1), azaz figyelemmel, nyitott szemmel, gondolkodva kell járni a világban, és akkor az ember a mindennapi tapasztalataiból megtanulhatja ezt a bölcsességet. De, az erre való készség teljességében az Isten ajándéka. A bölcsességet főként nem lehet pénzen megvenni (17,16).

A bölcsesség fogalmához rokon fogalmak kapcsolódnak, amelyeket az 1,2-6 tár elénk: okosság, értelem, megértés (biná), tanítás, intés, ismeret, tudás és ezek ellentétei: a bolondság, ostobaság, együgyűség. Az okos tanítások, értelmes intések által, amelyek mások tapasztalatain alapulnak, az ember útmutatást, ismeretet, tudást nyer. Ez az útmutatás a héberben a hajózáshoz tartozó szakkifejezés, melynek során az ember képes lesz irányítani a hajót, azaz saját életét, és képes különbséget tenni jó és rossz, helyes és helytelen, igaz és hamis között. Az értelmes mondások tehát olyan útjelző táblák az élet útján, mint Isten törvényei, parancsai. Ez tehát a gyakorlati életbölcsesség. Megfogadásuk eredménye a becsületesség, egyenesség, mert a becsületes emberek egyenes úton járnak, nem térnek görbe utakra.

A Példabeszédek könyve bölcsessége azonban több, mint puszta szakértelem, megértés, vagy gyakorlati életbölcsesség, mert a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, a bölcsesség és a kegyesség egymást fedő fogalmak, ezért csak Isten adhatja a bölcsességet (1,7; 4,11; 9,10; 15,21; Jób 28,28; Zsolt 90,12; Zsolt 111,10). Ezért van az, hogy ahol a pogányoknál találnak bölcsességet, azt Isten ajándékának tekintik és felhasználják. A bölcsesség Isten tulajdonsága, ezzel teremtett (3,19) és ezzel irányítja a világot (Jób 38,37). Ez az isteni bölcsesség annyira felülmúlja az emberi bölcsességet, hogy valójában azt mondhatjuk, hogy egyedül csak Isten a bölcs, sőt sokszor annyira ellentétes az emberi bölcsességgel (21,30), hogy csak az az igazi bölcsesség, amit tőle kapunk, és amely szüntelenül rá figyel.

Ebben a könyvben az egyetemesebb érvényű gondolatok kerülnek előtérbe, amelyek Istenről, mint teremtőről, gondviselőről, és a szívek vizsgálójáról beszélnek. A teremtés Isten bölcs cselekvése volt (3,19-20), miként a Prédikátor és Jób könyvének bölcselője, a Példabeszédek könyve írója is csodálattal és félelemmel tekint a menny és föld Urára, akinek végtelen bölcsessége mellett az ember szinte semminek érzi magát. Isten gondviselő hatalmát a Példabeszédek az emberek életében szemlélteti, nem keresi a rossz okát, tényként megállapítja, hogy a világban egymás mellet élnek istenfélők és hitetlenek, bölcsek és ostobák, igazak és bűnösök, jók és rosszak, gazdagok és szegények, de az Úr nem hagyja el híveit, és mindenkinek megfizet (deuteronomista megfizetéstan, jóknak jutalom, gonoszoknak büntetés), így egyensúlyt teremt. Az Úr a szívek vizsgálója is. A szív itt értelmi, érzelmi és akarati központ egyben. A bölcs szív, az értelem (16,21). Itt szív, érzelem és értelem között nincs ellentmondás. A kettő összetartozik. Az Úr ismeri gondolatainkat, szándékainkat, terveinket, de az eredmény, az áldás csak Tőle jön. Az egyedül jó és bölcs Isten Úr a világ felett is, ebben a világban az Ő akaratának kell megvalósulnia, amely előbb, vagy utóbb a rossz fölött is diadalmaskodni fog.

A Példabeszédek könyvének tartalma a nagy prófétai témák helyett jó részben a legközönségesebb hétköznapok területe, kapcsolat más emberekkel, okosokkal és balgákkal, idegenekkel és tolakodókkal, nőkkel, saját testünkkel, nyelvünkkel, szemünkkel, fülünkkel, kezünkkel, lábunkkal. Ezek látszólag olyan nem teológiai kijelentések, amelyeket bármely gondolkozó ember megállapíthat, de amelyeknek mégis nagyon határozottan teológiai tartalmuk van. Az, hogy megmutassák, hogy az élet minden területe Isten uralma alatt áll.

Azaz Isten rendet termtett ebbe a világba, az igaz és a hamis, a jó és a rossz, az értékek világa nem relatív világ, amely kultúrafüggő, hanem határozott és egyetemes, Istentől meghatározott tartalmuk van. Az etika nagy kérdése itt mintha megoldódna. A filozófiai etika történetében csak kevesen jutottak el eddig a szinte isteni magasságig. A Példabeszédek könyvében is az a töretlen meggyőződés fejeződik ki, hogy Isten igazsága, és a világba teremtett erkölcsi jó rendje érvényesülni fog.

A könyv célja

Ezt a könyv a következőképpen adja tudtunkra a 1:2-6 versekben:
- megismerhetjük a bölcsességet és az erkölcsöt
- megérthetjük az értelmes mondásokat
- okos intést kaphatunk, valamint igazságot, ítéletet és bölcsességet nyerhetünk
- az együgyűek eszességre, a fiatalok ismeretre és megfontoltságra tehetnek szert
- megérthetjük a példázatokat és hasonlatokat, amelyeket a bölcsek tanítanak

A könyv célja, hogy az embereket, és kiváltképpen a fiatalokat az élet bölcs és hozzáértő szemléletére tanítsa, amely az Úrral való megfelelő kapcsolattal kezdődik.

Keletkezése

A bölcs mondások műfaja az egész Keleten, így Izraelben is, nagyon messzi múltba tekint vissza. Tudunk arról is, hogy Salamon udvarában is szokásosak voltak ezek (1Kir 5,9-14; 10,1-13.23-25), és magának Salamonnak „3000 velős mondást” tulajdonítottak (1Kir 5,12), és mindig is úgy tekintettek rá, mint a legnagyobb bölcsre Izraelben. A zsidó és keresztény hagyomány a Példabeszédek könyve szerzőjének is őt tekintette. A könyv alcímei más szerzőket is említenek (bölcsek, Agur és Lemuel), azonban a könyv magja a két salamoni gyűjtemény (II. és V.), és emiatt nevezhették el az egész gyűjteményt Salamon példabeszédeinek.

A Példabeszédek könyvének gyűjteményei

  • I. „Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai” (1-9) Az 1-3 fejezet az istenfélelem és a bölcsesség kapcsolatát hangsúlyozza, az 5-7 fejezetek a házasságtörés kérdésével foglakoznak, közbeiktatva még három nagyobb témát a kezességről (6,1-5), a lustaságról (6,6-11), és az álnokságról. A 8-9 fejezetben a bölcsesség megszemélyesítéséről, és a föld kezdete előtti létéről, és teremtésben való részvételéről, és az asztalához való hívogatásról van szó.
  • II. „Salamon mondásai” (10,1-22,16) Formailag az különbözteti meg az előbbiektől, hogy ezek rövid, többnyire kétsoros mondások, gondolatpárhuzamok (parelellizmusok), kb. 375 rövid mondás gyűjteménye. Témák szerint nincsenek csoportosítva.
  • III. „A bölcsek mondásai” (22,17-24,22)
  • IV. „A bölcsek további mondásai” (24,23-34)
  • V. „Ez is Salamon mondásai” (25-29) A felirat szerint szintén Salamon példabeszédei, amelyeket EZÉKIÁS, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze. Ezen belül a 25-27 a földműves, kézműves, vidéki élet tükre, míg a 28-29 az uralkodó tükre, amely szintén királymondásokat tartalmaz.
  • VI. „A masszai Agurnak, Jake fiának szavai” (30,1-14) A 30. fejezet az edomita, észak-arab, masszai ÁGUR beszédeit tartalmazza.
  • VII. Számmondások (30,15-33) – az öt számmondást több kutató Agur mondásaihoz kapcsolja.
  • VIII. „Lemuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel anyja oktatta” (31,1-9)
  • IX. A derék asszony dicsérete (31,10-31) – ezt több kutató Lemuel mondásaihoz kapcsolja. Ez egy alfabetikus költemény, a héber abc betűi szerinti arany abc.

Irodalmi formák és kapcsolatok

A Példabeszédek könyvében lévő mondások túlnyomó többségében két- vagy többsoros versbe szorított rövid mondatok. A mondásoknak többféle irodalmi formája van:
a) A kijelentés mondás vagy szentencia. Egy tapasztalat eredményét foglalja össze. Többségüknek formája a gondolatritmusra (parallelismus membrorum) épül, azaz a verssorok gondolatai valamilyen viszonyban állnak egymással. Van haladó (szintetikus) gondolatritmus, pl. „Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt.” (16,18); de főként az ellentétes (antitetikus) gondolatritmus a jellemző. Pl. „A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának.” (10,1)
b) A hasonlító mondás vagy hasonlat. Egyik fajtája különböző életterületekről vett jelenségeket vagy folyamatokat hoz egymással kapcsolatba. Pl.: „Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” (25,11) A másik fajta a „jobb… mint” formában két tényállást helyez egymással szembe. Pl.: „Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs.” (15,16)
c) A bölcsességi intés. Közvetlenül megszólítva az embert, valamilyen magatartásformát tanácsol neki. Pl.: „Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg.” (22,28) Az intést gyakran meg is indokolja, pl.: „A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.” (23,9)

Források:
Zámbó Zoltán, Példabeszédek könyve
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_p%C3%A9ldabesz%C3%A9dek_k%C3%B6nyve
http://gyakorlatiteologia.hu STEINBACH JÓZSEF, A példabeszédek könyvének homiletikuma