Az idén tavasszal…

Enikő, Ica, János, János, Noémi, Noémi, Marci, Tünde – nem az áprilisi névnapok helyenként duplázva, hanem egy jól összeszokott csapat egy része és új tagjainak sora, akik elutazhattak Kadarkútra.
Az idén tavasszal látogattunk el a Szeretetotthon időseihez. Számomra különös volt ez az alkalom, hiszen az eddigi esetek során a másik oldalról vettem részt ezeken a találkozásokon. Eddig láthattam a lakók izgalommal teli várakozását, készülődését. Most pedig többé-kevésbé részt vehettem a gyülekezet oldaláról az előkészületekben, a köszöntésekben, az ajándékozásban.
Napsütéses nap volt ez a vasárnap Vótán. A foglalkoztató tele volt gondozottakkal, mi szinte már alig fértünk be. Óvári Robi, intézményvezető köszöntése és egy közös ének után átvettük a szót és Tünde koordinálásával sorra elmondtuk, elszavaltuk, elénekeltük, amit vittünk magunkkal: a türelemről, a valódi szabadságról, egy-egy napunk befejező „ez tetszett nekem” gondolatáról és a hálaadásról, ami Pál apostol szerint egyre bőségesebb kellene, hogy legyen. Az alkalom a gondosan összekészített csomagok kiosztásával folytatódott. A fiatalok a legnagyobb mosolyukkal együtt adták át a nevük hallatán jelentkező időseknek az ajándékokat, és még ebéd előtt megkapták a fekvő lakók is a gyülekezet meglepetését.
A nagyszerű vasárnapi ebéd elfogyasztása közben pedig találkozhattunk az egyelőre még piros masnis nagy hűtővel is, amit az Agapé Gyülekezet ajándékozott közös használatra az intézménynek.
Az idén tavasszal jártunk Kadarkúton, az ébredő természet frissítő hatással volt  a csapat számára, ezért is úgy gondoljuk, hogy mehetnénk nyáron is és ősszel is! 

Mihályné Páli Noémi