3.1. Az angyalok
Hisszük, hogy az angyalokat Isten teremtette[i] szolgálatra. Szellemi lények, de testi formában is megjelenhetnek.[ii] Szüntelenül dicsőítik Istent.[iii] Isten akaratának engedelmes hírvivői és végrehajtói,[iv] az üdvösség tervét szolgálják.[v] Az istenfélők védelmezői.[vi] Szentek, bölcsek, hatalmas erejűek, szelídek.[vii] A szent angyalok[viii] száma igen nagy,[ix] lényegesen nagyobb, mint a bukott, gonosz angyaloké.[x] Imádásukat a Szentírás tiltja.[xi]
[i] Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! ... Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek (Zsolt 148,2.5).
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött (Jn 1,3).
[ii] A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! ... Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek (1Móz 19,1-3).
[iii] Szeráfok álltak mellette... Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet (Ézs 6,2-3)!
És láttam, és sok angyal hangját hallottam... és így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" (Jel 5,11-12)
[iv] Áldjátok az URat, angyalai ... akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára (Zsolt 103,20)!
Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak. Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel te kedves vagy Isten előtt. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt (Dán 9,21-23)!
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lk 2,9-11)
Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget (ApCs 12,23).
[v] Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget (Zsid 1,14)?
[vi] Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem (Dn 6,23).
Íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki (Mt 4,11).
Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt (Lk 22,43).
Ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok (ApCs 27,23).
[vii] [Az Emberfia] eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal (Mk 8,38).
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára (Zsolt 103,20)!
Még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket (2Pt 2,11).
Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek..." (Mt 28,5).
[viii] [Az Emberfia] eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal (Mk 8,38).
[ix] Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte (Dn 7,9-10).
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták... (Lk 2,13).
Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez... (Zsid 12,22).
Sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt (Jel 5,11).
[x] Íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány... farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre (Jel 12,3-4).
[xi] És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke." (Jel 19,10)